Nem akarok gyereket

Vannak tipikus reakciók, amiket minden gyereket nem akaró megkap, ha valakinek elmondja, hogy nem akar gyereket.

Az benne a félelmetes, hogy szóról szóra, betűről betűre azonos válaszokat kapunk, mintha mindenkinek kollektíven mosták volna ki az agyát, vagy mintha be lenne szerelve egy gép, ami ugyanazokat a rizsákat lejátssza. Én nem értem: hol tanulják ezeket az emberek? 

Na de jöjjön a top 10+1 tipikus bullshit!

Reakciók a “Nem akarok gyereket” tényközlésre:

1. Úgyis meggondolod még magad!

2. Nagyon meg fogod bánni!

3. Akkor mi értelme van az életednek?

4. Nagyon magányos leszel öreg korodban!

5. Biztos nem találtad még meg az igazit!

6. Biztos, hogy igazából akarsz, csak azt akarod, hogy győzködjünk!

7. Biztos rossz volt a gyerekkorod!

8. Én is ezt mondtam régen, de meggondoltam magam és én vagyok a világ legboldogabb anyukája, majd te is meglátod, milyen jó lesz!

9. Ha mindenki így gondolkodna, már kihalt volna az emberiség!

10. (Nem mond semmit, csak simán nem hiszi el)

+1 Ez fórumokon, névtelenül jellemző: Minek él az ilyen, Biztos egy shoppingolós kurva vagy, akinek csak a discon, a pasikon meg a bulizáson jár az esze, Az ilyet le kéne lőni, Mocskos kiirtandó náci szingli dög vagy, Dögölj meg, stb.

Ezekről fogok írni még bővebben is, hogy miért baromság az összes.

Az évek során megfigyeltem, hogy a gyereket nem akarók különféle csoportokba sorolhatók. Ezeket gyűjtöttem most össze.

1. A született gyereket nem akarók azok, akik számára életük első percétől fogva nyilvánvaló, hogy sosem lesznek szülők. Teljesen elképzelhetetlen számukra a dolog. 

Egyik részük el sem gondolkozik, hogy miért nem akar gyereket, mert annyira természetes számára a dolog, mint a levegővétel. Nyugodtan leélné az életét anélkül, hogy egy percet is pazarolna erre a témára, mindössze azért teszi meg mégis, mert amikor bárkinek említést tesz arról, hogy nem akar gyereket, számára megdöbbentő reakciók hadával találkozik. Ezért mégis kénytelen vele foglalkozni. 

És van az a fajta, aki legalább 500 érvet fel tud sorolni gondolkodás nélkül, hogy miért nem akar gyereket. Ha még gondolkodási időt is kap, akkor legalább 1000-et.

2. Van, akinek az esetében élete, fejlődése során alakul ki, kristályosodik ki az elhatározás, ami felnőttkorra egyértelművé válik, és az illető ugyanúgy biztos a döntésében, mint az előző csoport.

3. Életkori sajátosság miatt nem akarók: Vannak azok az emberek, akik egész egyszerűen azért nem akarnak gyereket, mert nincsenek még abban az életfázisban, hogy akarjanak. Ez viszont később változik (változhat). Őket nem is nevezném gyereket nem akaróknak. Érett, tudatos embernek meg végképp nem.

Ők azok, akik később nagy hangon hirdetik: Á, én sem akartam gyereket, én is mindig ezt mondtam mint te, de aztán SZERENCSÉRE meggondoltam magam, és szültem, és ez volt életem legjobb döntése blablablabla.

Nem fogják fel, hogy számunkra nincs ilyen opció, hogy “meggondolom magam”! Ez olyan, mintha egy meleg reggel felébredne és azt mondaná: meggondoltam magam, mától a nőket szeretem.

4. Adott élethelyzet miatt nem akarók. Vannak olyan felelősségteljes emberek, akik azért nem vállalnak gyereket, mert a körülmények nem megfelelőek:

• nincsenek meg az anyagi feltételek, és a semmire nem akar felelőtlenül potyogtatni,
• nincs mellette megfelelő társ, így nem vállalja be egyedül.

De őket sem nevezném gyereket nem akaróknak, hiszen ha a feltételek megfelelőek lennének, akkor lenne gyerek is.

5. Azt sem tudja, mit akar típus. Ez egy külön kategória, több ilyet is ismerek. Az ilyen lelkesen állítja, hogy sosem fog szülni, persze az első  adandó alkalommal megteszi. Volt egy ilyen ismerősöm. Mindig azt mondta, hogy nem akar gyereket. Sosem hittem neki, mert mi pontosan érezzük, hogy ki az, aki komolyan mondja… A lánynak még sosem volt normális kapcsolata. Amint összejött egy fickóval, mit gondoltok, mi volt az első dolga? Naná, hogy a gyerekszülés…. Szóval vannak ilyen kamusok és őket nem kell komolyan venni.

Van, akinél totál nincs semmilyen belső elképzelés, hanem a körülmények alakítják a sorsát. 

pl. Ő maga nem akar gyereket, de ha olyan pasi mellé kerül, aki akar, akkor igába hajtja a fejét és szül. Csak reménykedhetünk abban, hogy valami örömet mégiscsak talál majd benne.

6. Egy külön kategóriát hoztam létre azoknak, akik mondvacsinált indokokat említenek: pl. félti az alakját, a “mai világba” nem akar szülni, a túlnépesedés miatt nem szül stb. 

Ha valaki igazán szeretne gyereket, akkor nem létezik, hogy a fenti okok bármelyike megakadályozza ebben. Itt inkább arról van szó, hogy

• savanyú a szőlő, mivel nem lehet gyereke, inkább megmagyarázza, hogy nem is akar,
• vagy próbál a társadalom számára elfogadható magyarázatot villantani.

Már a kérdést is annyira furcsának találom.

Az emberek különbözőek, különféle ízléssel, preferenciákkal. Van, aki szereti a mákostésztát, van, aki utálja. Sokan imádják a kutyákat, míg olyanok is akadnak, akik utálják vagy éppen félnek tőlük. Egy csomó ember imádja a sportot, de legalább ugyanennyien vannak, akik szerint kínzás és legfeljebb muszájból csinálják.

Akkor mi abban a különös, hogy míg az egyik ember mindent megtenne egy gyerekért, addig a másik egyáltalán nem vágyik rá?

Oké, tudom, ösztönök. De arra gondoltál már, hogy ez az ún. anyai ösztön hiányozhat is? Van, akiben egyáltalán nincs. És az ilyen ember nem tudja felfogni, hogy mi lehet vonzó a gyereknevelésben.

Mi nem ájulunk el a rizsától, hogy mennyire szuper, amikor a gyerek odamegy és azt mondja, Anya szeretlek. Azt mondja. Oké. És? Mi mást mondjon egy gyerek, aki a szülőre van UTALVA, aki a szülő nélkül nem is élne?

A gyerek szeretete az anyja felé AUTOMATIKUS. Még akkor is ritkán múlik el, amikor az anya valami teljesen helyrehozhatatlant tesz. Mindannyian láttunk már, ha máshol nem, a TV-ben olyat, hogy valakit kisgyerekkorában eldobott az anyja, ő meg felnőttként megpróbálja megkeresni. Még mindig szereti az anyát, aki mellesleg semmiféle pozitív érzelmet nem érdemelne, és szeretné, ha az anyja viszonozná ezt.

Egyszóval ha tuti szeretetre vágysz, akkor szüljél gyereket. Nem olyan ez, mint ha meg akarnád vásárolni a szeretetet? Hát igen, fogyasztói társadalomban élünk…

Szerintem többet ér, ha olyan mondja neked, hogy szeret, akinek a szeretetét ki kell érdemelni. Aki nélküled is tudna élni, csak éppen nem akar. Na persze, ez már munkásabb, nehezebb feladat.

Szóval miért nem akar valaki gyereket?

3 fő ok van általában:

1. Mert teljességgel hiányoznak belőle az anyai ösztönök.

Nem kell felhörrenni, annyira nem gáz a helyzet. Viszonylag kevés ember tartozik ide, talán 100.0000-ből 1. Szóval azok, akik szerint miattunk fog kihalni az emberiség, vegyenek nagy levegőt és dőljenek hátra. Egyrészt azért, mert miattunk aztán nem fog kihalni semmi, másrészt meg ha valakinek még nem tűnt volna fel, eléggé durva túlnépesedés van a földön.

2. Egyszerűen nem lát benne semmilyen örömet.

Ha valaki számára a gyerekvállalásban több a negatívum, mint a pozitívum, akkor szerintem nem kell azon csodálkozni, hogy a mérleg nyelve a “nem akarok” irányába billen.

3. A kettő kombinációja.

Tudom, ez a blog nagyon megosztó lesz. És már hallom is a kérdést:

– Ha tényleg nem akarsz gyereket, miért írsz róla blogot? Fogadjunk, hogy titokban mégis akarsz!

(Már ismerem az összes rizsát, sablonválaszt, szokásos standard szöveget, amit meg szoktunk kapni mi, gyereket nem akarók.)

Akkor én megfordítom a kérdést: Akinek gyereke van, az miért ír blogot az anyaságról? Biztos titokban nem is szeret anya lenni!

(Na ebben pontosan ugyanannyi logika van, remélem, észrevetted.)

Azt gondolom, hogy ha van 1000 anyukás blog, akkor elfér mellette 1 nemanyukás is. 

Ez a blog nem arra van, hogy győzködni akarjak vele. Sem magamat, sem mást.

Ennek a blognak 2 fő célja van:

1. Azt akarom, hogy az emberek igenis tudjanak arról, hogy nem mindenki akar gyereket.

2. És szeretném, ha azok, akik szintén nem akarnak, azok tudjanak róla:

Nem vagyunk ufók!

Nem vagyunk elmebetegek, nem kell szégyellnünk magunkat. Hiába is próbálja ezt elhitetni velünk a világ.

Nem vagy egyedül. Igaz, nem is vagyunk sokan, legalábbis a tudatos gyerek-nem-akarók elég kevesen vannak.

Volt egy ismerősöm, aki sosem akart gyereket, de erre csak akkor döbbent rá, amikor bekerült egy ilyen közösségbe. Azt mondta: eddig mindig csak arra gondoltam a gyerektémával kapcsolatban, hogy majd, majd, de most rájöttem, hogy azt is kimondhatom: nem majd, hanem soha.

Hát, nekem ez fura volt, mert számomra soha nem volt kérdés a soha, de elfogadom, hogy valaki nem ennyire tudatos.

Tudom, sokaknak már ez is meredek! De hamarosan belecsapunk a lecsóba!