Nem akarok gyereket

Ezennel ünnepélyesen felkérek mindenkit, aki olvassa a blogomat, szépen kérem, sőt könyörgöm, és azt hiszem, ezt sokak nevében teszem:

NE KÉRDEZGESSETEK MINDEN SZERENCSÉTLEN NŐT, HOGY MIKOR JÖN MÁR A GYEREK!!!!

Ezernyi ok lehet, amiért nem jön és higgyétek el, ha jönni fog, azt időben meg fogjátok tudni.

Én viszonylag szerencsés vagyok. A családom tisztában van vele, hogy nem akarok gyereket és nem is basztatnak vele. (Próbálnák csak meg!) De nagyon sok embertől hallom, hogy a környezete szó szerint megkeseríti az életét ezzel.

Pl. egyik ismerős csaj: ő szeretne gyereket, de nincs semmilyen párkapcsolata. Mégis, a szülei folyamatosan kérdezgetik tőle, hogy mikor jön már a gyerek? Könyörgöm, nem tűnik fel nekik, hogy pasija sincs? Vagy azt akarják talán, hogy vállaljon egyedül gyereket a szerencsétlen, hogy az ő “unoka-igényük” ki legyen elégítve? Ennyire ne legyen már senki önző b.ssza meg!

Másik példa: ismerős pár, ők egyáltalán nem akarnak gyereket. Albérletben élnek, elég szarul állnak, sokszor azt sem tudják hó végén, hogy miből fizessék ki a következő havi lakbért. A főbérlőjük állandóan teszi nekik a megjegyzéseket, hogy jaj így jönnek majd a gyerekek, meg úgy…Nem is gyerek, hanem mindjárt gyerekEK, szegények csak néznek ilyenkor, mint hal a szatyorban, hogy – túl azon, hogy ők nem is akarnak egyáltalán utódokat, de ha mondjuk akarnának, akkor hova meg miből? Nem tűnik fel az illetőnek, hogy kikhez beszél?

Én komolyan nem értem az embereket, hogy miért gondolják azt, hogy állati jó móka más f.szával a csalánt verni. Ha mondjuk látsz egy milliomos párt, akiknek nincs gyereke, és megkérdezed miért, akkor azt mondom, oké. Ahhoz sincs mondjuk semmi közöd, de ott legalább a körülmények megvannak. De olyankor, amikor látsz egy tök csóró párt, akik megélni is alig tudnak vagy egy szinglit, akinek még pasi sem jutott, akkor mondd már meg MI A JÓ ÉGÉRT CSESZTETED ŐKET A GYEREK-TÉMÁVAL????

Mondd már meg, neked nincs dolgod? Ennyire unatkozol? Vagy nincs saját életed, amivel foglalkozhatnál? Mert szerintem azon is lenne mit javítani!

Mindenkinek!

Milyen lenne, ha a mikor jön a gyerek kérdésre válaszul megkérdezném, hogy mikor hancúroztál utoljára a férjeddel? Sok közöm van hozzá, mi? Pont annyi, mint neked ahhoz, hogy más mikor akar gyereket vállalni, ha egyáltalán akar.

És akkor még nem volt szó azokról, akik nagyon is szeretnének gyereket, rajta is vannak a dolgon, csak éppen nem jön össze nekik. Nekik meg konkrétan a lelkükbe gázolsz a debil kérdéseddel, és még jobban nem lesz gyerekük, mert még az eddiginél is jobban rágörcsölnek majd a szerencsétlenek.

Egyszóval: tök felesleges kérdezgetni, hogy mikor jön a gyerek, mert akinél jön, azt kérdezned sem kell, magától is el fogja mondani. A többiek számára viszont jó eséllyel kínos lesz a kérdés és jó eséllyel utálni / kerülni fognak. 

Remélem, most már te is meggondolod, mielőtt felteszed a NAGY KÉRDÉST!

Ezt a fenyegetést is megkapjuk sokszor.

Én erre annyit tudok mondani:

Ha a pasinak fontosabb egy nem létező gyerek, mint én, akkor jobb is, ha lelép.

Viszont… Értelmes, felnőtt emberek már a kapcsolat elején meg szokták beszélni, hogy ki mit vár az élettől, mit szeretne. Egy normális férfi ezt nem úgy fogja megélni, hogy jajj, most rögtön meg akarnak fogni, hanem felméri az agyával, hogy a nőnek joga van tudni, hogy mire számíthat tőle. Nyilván nem 20 évesekről beszélek, de a 30-hoz közelítve úgy gondolom, hogy ez a normális, felette meg már pláne.

Én már a kapcsolat elején tisztázni szoktam, hogy sosem fogok szülni. Korrekt vagyok, innentől ha valaki ezt nem veszi komolyan, az már az ő baja. Ugyanakkor ha azt látom, hogy az illető vágyik gyerekre, akkor nem kezdek vele kapcsolatot, mert tudom, hogy gond lesz. Nem akarok senkit sem megfosztani a gyerektől, ha erre vágyik, utána meg 80 éves korunkban hallgatni a szemrehányásokat.

Egyszerűen olyan társat kell találni, akinek a céljai megegyeznek a miénkkel, és akkor nincs gond. Ez egyébként mindenkire igaz.

Áh, ezt az érvet imádom:

9. Ha mindenki így gondolkodna, már kihalt volna az emberiség!

Ha mindenki úgy gondolkodna, mint én…

Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, akkor nem lennének a világon gyilkosságok, agresszió.

Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, akkor az emberek képesek lennének egymással normálisan kommunikálni, nem beszélnék ki egymás háta mögött egymást, nem tennének egymásnak keresztbe, tudnának örülni egymás sikerének, és nem irigyelnének mindent egymástól. 

Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, akkor mindenki jól bánna az állatokkal, nem lennének megvert, megkínzott, sintértelepre leadott állatok.

Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, akkor nem lennének háborúk, nem lenne menekültáradat és mindenki nyugodtan, békében élhetne az otthonában, a szeretteivel.

Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, akkor a párok nem csalnák meg egymást, nem lenne családon belüli erőszak, tisztelnék egymást a párok. A nők nem a pénzükért választanák a férfiakat, a férfiaknak meg nemcsak a nők csöcse és segge lenne fontos.

Ha mindenki úgy gondolkodna, ahogy én, akkor nem lenne környezetszennyezés, vigyáznánk a Földünkre.

És még sorolhatnám.

De nem mindenki gondolkodik úgy, ahogy én.

Viszont kihalni biztosan nem fog az emberiség azért, mert 100.000 nőből egy nem akar szülni. Túlnépesedés van, ha nem vennétek észre.

Az egyik bullshit, amivel sosem tudtam mit kezdeni:

6. Biztos, hogy igazából akarsz, csak azt akarod, hogy győzködjünk!

Szerintem ez olyan szinten elmebeteg, hogy inkább nem is foglalkozom vele…

Inkább a következővel, mert az már érdekesebb:

7. Biztos rossz volt a gyerekkorod!

A gyereket nem akarók között van olyan, akinek rossz gyerekkora volt és van olyan, akinek szuper gyerekkora volt és imádja a szüleit.

A gyereket akarók között is van olyan, akinek rossz gyerekkora volt és van olyan, akinek szuper gyerekkora volt és imádja a szüleit.

Ha minden rossz gyerekkort megélt ember nem akarna gyereket, akkor alig szaporodna valaki, de tudjuk, hogy ez nem így van. Akik árvaházban nőttek fel, azok is mind szülnek.

Szóval ez totál nem érv…

De még ha az is lenne, nem tök mindegy, hogy miért alakul ki valakiben a gyereket nem akarás? Ezt valamiféle szemrehányásként mondják? Rossz volt a gyerekkorod, akkor már szar ember vagy, meg te tehetsz róla, vagy mi?

8. Én is ezt mondtam régen, de meggondoltam magam és én vagyok a világ legboldogabb anyukája, majd te is meglátod, milyen jó lesz!

Ezt mondtad, mert nem gondolkodtál b@szod! Nem tudom elhinni, hogy emberek ennyire fontos, életre szóló döntésekben (gyerekvállalás) egyáltalán nem tudatosak, kicsit sem ismerik magukat és a jövőről sincs semmiféle tervük vagy elképzelésük. Mert ha lenne, akkor ilyen pálfordulatok nem lennének.

De attól, hogy aki ezt mondja, nem tudatos, attól még – bocs – én az maradok.

És bármennyire is nehéz felfognod, NEM fogom megtudni, hogy milyen szuper fasza anyukának lenni.

5. Biztos nem találtad még meg az igazit!

Egy újabb tévhit: nagyon sokan azt képzelik, hogy egy nő esetleg azért nem akar gyereket, mert még nem találta meg azt a férfit, “akinek” szülne.

Na nálam már ez a “valakinek szülni” dolog is kiveri a biztosítékot. Egy gyereket nem “valakinek”szül az ember! Lehet “valakinek” ajándékot” adni, lehet “valakinek” palacsintát sütni, de a gyerek nem ajándék és nem palacsinta, hanem önálló emberi lény, akinek 2 ember szerelméből kellene optimálisan világra jönnie. 

Na de vissza a témához: persze, azoknak a felelős nőknek, akik gyereket szeretnének, de nem akárkitől, nyilván fontos az igazi megtalálása a gyerekszülés szempontjából.

Mert ugye vannak olyan nők, akiknek végül is tök mindegy, hogy kinek szülnek, csak szülhessenek a férfi úgyis csak arra kell, hogy finanszírozza mindezt.

Na de itt vagyunk mi, gyerekmentesek. Nekünk totál mindegy, hogy megtaláltuk az igazit vagy sem, ez semmit sem változtat a gyerek-nem-akaráson.

Sőt, minél jobban szeretek valakit, annál kevésbé van szükségem egy felesleges harmadikra. Mindig elképedek, amikor nők azért szülnek gyereket, hogy ezzel “megmentsék” a kapcsolatot, holott pont hogy még jobban tönkreteszik vele. Egy tökéletes kapcsolatot is tönkrevág a gyerek, de nem kell nekem hinni, a példák akkor is engem igazolnak.

Szóval, én már megtaláltam az igazit, de továbbra sem változott semmi, ettől még nem kezdtem el gyereket akarni 🙂

Folyt.köv bullshitek:

3. Mi értelme van az életednek gyerek nélkül?

Amikor valaki felveti, hogy gyerek nélkül mi értelme van az életemnek, pedig sokszor hallottam már, de mindig kedvem támad dobni egy hátast.

Miért? Gyerekkel mi értelme van?

Annyira sajnálom azokat az embereket, akiknek tényleg semmi, de semmi értelme nincs az életének.

Mókuskerékben élnek, minden napjuk egyforma. Párkapcsolatuk általában punnyadt, unalmas, a szerelem vagy rég kiveszett belőle, vagy soha nem is volt: lásd a nők nagy részének mindegy is, csak legyen kitől szülni + legyen lóvé.

Munkájukban nem tudnak kiteljesedni. Amikor délután hullafáradtan hazaérnek, akor mackóalsó, Barátok közt.

Szerintem az ilyen életnek totál nincs semmi értelme, akár van gyerek, akár nincs gyerek.

Mi a férjemmel szerelmesek vagyunk egymásba, a munkámat szeretem és imádom. Komolyan még a kérdést sem értem, hogy mitől lenne értelmetlen az életünk, és milyen jogon ítélkezik felettünk valamely mackóalsós, mókuskerékből kiszakadt fotelharcos.

4. Nagyon magányos leszel öregkorodban!

Na bumm, és akkor mi van? Én tulajdonképpen egész életemben magányos voltam – egykeként nőttem fel -, megszoktam a magányt és semmi gondom nincs vele. Belőlem aztán sosem lesz olyan vénasszony, aki az összes ismerőse életét pokollá teszi a véget nem érő sztorijaival, és aki elől menekülni kell.

Amúgy nem akarok kiábrándítani senkit, de milliószámra vannak olyan öregek, akikre a kutya nem nyitja rá az ajtót, hiába vannak gyerekeik. Sok esetben a szülő tehet róla, mert úgy bánik a gyerekeivel, hogy azok teljesen jogosan kerülik őket. 

De ez sem biztos, lehet, hogy a gyerek a megélhetés reményében egyszerűen elhúz külföldre, és a nagymama, aki azért szülte, hogy legyen aki majd törődik vele öregkorában, nézheti Skype-on az unokákat.

Szóval aki öregkorára biztosításnak szüli a gyereket, meg hogy ne legyen egyedül, az még jól pofára eshet. Egy gyerektelen meg lehet, hogy sosem lesz egyedül, mert pl. a lakásáért cserébe kinyalják a fenekét…

Érdemes gondolkozni 🙂

Ígértem, hogy bővebben is fogok írni azokról a bullshitekről, amiket megkapunk mi gyerekmentesek, ha meg merjük említeni, hogy nem akarunk gyereket.

1. Úgyis meggondolod magad!

Mert ez így működik. Egyik nap nőként fekszek le, másik nap férfiként ébredek. Tegnap este még meleg vagyok, de ma már hetero. Tegnap még rühelltem a töltött káposztát, ma meg már imádom. Nem?!

Hát, nem. 

Vannak, akik meggondolják magukat, mert valójában soha nem is gondolták ezt komolyan. Csak ebben az esetben meg nem meggondolásról beszélünk.

És olyanok is vannak, akik ha későn is, de kinőnek a gyerekkorból és akkor ők is “meggondolják magukat”. Ismétlem: itt sem meggondolásról van szó. Ne keverjük a szezont a fazonnal.

Egyébként aki ezzel a dumával jön, az mégis miből gondolja, hogy én meg fogom magam gondolni? Ha én mondanám neki, hogy “figyelj, szerintem te meg fogod gondolni magad, és holnap az összes gyerekedet beadod a zaciba”, akkor ő lenne megsértődve. Pedig kb. ugyanakkora rá az esély, ha nem nagyobb…

2. Nagyon meg fogod bánni!

Bocsika, de ha én hozok egy felelős döntést, akkor azon mit kéne megbánnom? Hoztam már életem során rossz döntéseket, de soha nem bántam meg semmit, mert tudom, hogy akkor, abban a helyzetben az volt a legjobb döntés.

Ha 90 évesen majd megzápul az agyam és arra gondolok, hogy milyen kár, hogy nem basztam el az egész életemet, hát majd akkor sírok, oké?

Inkább bánjam egy rövid ideig, hogy nem tettem meg valamit, mint hogy szívjak egy életen keresztül azért, mert megtettem…

Bár el nem tudok képzelni olyan szitut, ami miatt akár 1 másodpercig is megbánnám a döntésemet.

Amúgy azt vajon hányan bánják meg, hogy szültek? Rohadt sokan, csak egyikük sem ismeri be (bár már arra is láttam példát, hogy igen.)

De ha esetleg valami miatt is megbánnám, akkor mi van? Kinek mi köze hozzá? De most komolyan.

Egyébként azt még hozzá kell tennem, hogy hiába él le valaki egy életet boldogan gyerek nélkül, azt úgysem tudja mások agyáig eltolni, hogy neki így volt jó. A sok magából kiinduló korlátolt úgysem képes ezt felfogni.

Folyt. köv.

Most következzen egy kötetlenebb poszt, amiben nem én fogok beszélni, hanem néhány kép.

Tudom, hogy sokan ezt viccesnek találják, de nekem pl. már nézni is fáj, tuti megütne a guta, ha nap mint nap ilyesmikkel kéne szembesülnöm.

A kutyásat pedig különösen szomorúnak találom, mert ez konkrétan állatkínzás, nem értem, miért hagyják ezt a szülők…

Ezt ki is felejtettem a top 10 bullshitből, pedig ez is egy tipikus duma: Ha nem akarsz gyereket, önző vagy.

Ha valaki meg tudja magyarázni ebben a logikát, az tényleg Nobel-díjat érdemel.

Nem akarok gyereket = pontosan tudom, hogy öreg koromban ápolók fogják cserélgetni alattam az ágytálat, és magányosan fogok elrohadni a szoc.otthonban, de vállalom = ÖNZŐ VAGYOK

Gyereket akarok = lesz valaki, aki ápol öregkoromban, magyarán szülök egy ápolót magamnak = ÖNZETLEN VAGYOK

És akkor még nem is szóltam a csőbe húzott pasikról, akik semmi másra nem kellenek, mint arra, hogy gyereket gyártsanak a nőnek, utána pedig talicskázzák a pénzt hazafelé. (Abba most ne menjünk bele, hogy kettőn áll a vásár, és ha valaki nem akar így járni, akkor védekezzen.)

Mindezt azért, mert egy VÉGTELENÜL ÖNZŐ NŐ mindenen és mindenkin átgázolva gyereket akar.

Mit érdekli azt a nőt, hogy tönkretette a férfi életét? Mit érdekli, hogy a gyerekét megfosztja attól, hogy egy boldog szerető családban nőhessen fel? Semmi sem számít, csak a saját önző vágyainak kielégítése.

Ha megkérdezel egy nőt, hogy miért akar gyereket, akkor nézd meg milyen válaszokat kapsz:

• Legyen, aki ápol öregkoromban
• Gyereket muszáj szülni, ez az élet rendje
• Örömet ad, olyan jó, amikor azt mondja, Anya szeretlek 
• Megtarthatom vele a férjemet (ezt persze nem mondják ki, de a gyerekvállalás oka nagyon magas százalékban ez)

Ez mind a SZÜLŐ érdekeiről szól. De olyan választ sosem kapsz, ami a GYEREK érdekéről szólna!

És még mi vagyunk az önzők. Ja.

Ilyen kérdéseket is szoktunk ám kapni. 

Komolyan nem értem. Oké, hogy sosem neveltem saját gyereket, de könyörgöm, azért már LÁTTAM gyereket (közelről is!), tudom, milyen egy gyerek, mivel jár.

Miért gondolja valaki, hogy ha kívülről nézve taszító a dolog, akkor belülről – amikor pontosan tudjuk, hogy úgy mennyivel nehezebb – majd jó lesz?

És egyébként is.

Milyen jogon akart valaki egy gyerek életével játszani? Könyörgöm! Ez nem olyan, mint egy bevásárlás, hogy ha nem tetszik a cucc, akkor legfeljebb visszaviszem, 3 napon belül kicserélik. A gyereket nem küldhetem vissza oda, ahonnan jött. Oké, persze sokan vannak, akik simán bebasszák a gyereket az árvaházba, de őket én nemigen tartom embernek.

A gyerek nem tehet arról, hogy valaki nem alkalmas a gyerekvállalásra!

Pontosan tudom, hogy nekem nem való a gyerek, ezért nem fogok rizikózni, tesztelgetni, más életével játszadozni.

A többieknek jó mulatást kívánok.