Nem akarok gyereket

Azon gondolkozom, hogy ránk gyerekmentesekre milyen szívesen sütik rá az önző kifejezést, miközben az anyuciknál önzőbb lényeket tényleg nem hord a hátán a föld!

Olyan helyen lakunk, ahol a közelben sokan nyaralnak, gyerekek is vannak bőséggel. EGÉSZ NAP ORDÍTANAK, ÜVÖLTENEK, mint a fába szorult férgek. Elhiszem, hogy gyerek meg szünidő meg minden, de ezek olyan hangerővel vannak, hogy szerintem valamilyen mentális problémájuk lehet és nem ártana őket elvinni valamilyen idegorvoshoz, mert egyszerűen nem létezik, hogy ez normális lehet!

De a gyerek nem tehet arról, hogy hülye, mert a gyerek olyan, amilyennek a szülő neveli. Esetünkben pont, hogy NEM neveli…

Nem értem, hogy miért olyan nehezen elfogadható a gyerekes szülők számára, hogy nem akarja az egész világ a gyerekeik üvöltését hallgatni. KURVA IDEGESÍTŐ, hogy az ember nem tud dolgozni, pihenni vagy csak úgy egyáltalán létezni, mert ezek a kis görcsök állandóan üvöltenek.

A hülye szülőnek nincs annyi esze és nincs benne annyi empátia, hogy felfogja, mennyire ZAVARÓ ez, és hogy ha mi nem zavarjuk őket semmivel, akkor nekik sem kellene!

Ja, tudom a gyereket tilos nevelni stb.

A mi gyerekkorunkban sokkal normálisabbak voltak a gyerekek, de teszem hozzá a szülők is. Akkor még nem a gyerek terrorizálta a családot, ha ránk szóltak, akkor szót kellett fogadni. De mit vár az ember az ilyen korcs szülőktől? Még saját maguknál is nagyobb hülyéket nevelnek.

Mi lesz így a világból?

A férfiak nem akarnak gyereket

Erről már írtam is, hogy sosem értettem, hol vannak ezek a fazonok, akik nem akarnak gyereket, és nem kell velük reszkető térdekkel közölni az első randik valamelyikén a tényállást.

Azóta szerencsére találtam egy példányt, úgyhogy csajok, a maradékot vihetitek 🙂

A fenti cikkben benne van egy idézet egy csajtól, amit most bekopizok ide, elnézést, a forrás tehát a fenti cikk.

A férjem jó apa. Mármint jelen van meg minden. Konyhát is takarít, meg vécét is, meg főz meg minden. végighallgat és komolyan vesz.
És bazmeg itt jön be, hogy a nőknek semmi se jó, és mit picsogok, amikor 10 anyából 8-nak nem jut ilyen férj, ugyan fogjam már be. És nem, nem tudom befogni a kurva életbe. Mert ha fürdetés előtt nem készítem ki a ruhát, amit majd rá kell adni a gyerekre, akkor vagy alul- vagy túl lesz öltöztetve.
Ha nem öltöztetem fel, mielőtt az apja elviszi sétálni, tuti, hogy megfázik (mint a legutóbb is). Ha nem rakom be az apja zsebébe az innivalót, pelenkát, krémet, darabalmákat, akkor a gyerek a játszótéren szomjas, éhes, seggére ragad a szar, odamegy minden kölökhöz kölesgolyót kunyerálni.
Ha nem írom össze neki, hogy mit hozzon, amikor bevásárolni megy, a legfontosabbakat tuti elfelejti.
Ha nem szólok, hogy adja be az orvosságot, akkor nem adja be. Ha nem szólok, hogy törölje meg a gyerek orrát, akkor a gyerek úszik a takonyban. Sorolhatnám.

Értitek?? Jó apa. Tényleg. De mi a büdös faszért nekem kell megszervezni, hogy ő jó apa lehessen? Miért én biztosítsak ehhez minden körülményt? És ha odajutunk, el fogja vinni az oviba felemás zokniban és nem visz neki tisztasági csomagot, amire az ő reakciója az lesz, hogy ki nem szarja le, nem fontos az. Egyébként ezzel egyetértek, tényleg ki nem szarja le és tényleg nem fontos, de az óvónő ENGEM fog lebaszni, nem őt.

Ezt nem értik, még a legértelmesebbek se, még a leginkább felelősségvállalók se, még azok se, akik komolyan veszik. Minden rajtam lesz számon kérve, amit ő basz el, az is. És lehet, hogy neki nem számít meg kit érdekel, ha nem engem csesztetnének vele, nekem se számítana, de engem csesztetnek a kurva életbe.

Meg hogy nekem minden magamra fordított percet le kell egyeztetni. Van nekünk kitűnő bébiszitter, nem is az. Tegnap is döglöttem a gőzben egyet. De ezt nekem meg kell szervezni. Ha ő megy valahova, az adott, azt neki nem kell szervezni, ő mehet, ha akar oszt kész.

Hogy MINDIG az anya az, aki alkalmazkodik. Én odavágom a faszoknak, hogy bazmeg tudod te, milyen FOLYTON alkalmazkodni valakihez, meg állandóan szervezni??? És nem érti. Nem érti, nem érti. Nem is értheti egyébként, mintha a vaknak magyaráznád a színeket. Hogy először ő dönt, hogy mi lesz, ehhez neki senkit nem kell megkérdezni, aztán ahhoz képest te leszervezheted magadnak, amit le tudsz, meg megoldhatod, ahogy tudod meg akarod. És akinek nincs pénze szitterre??? Akinek nincs anyja, akihez elmehet a gyerekkel, és akkor lehet egész nap dögleni, mert a nagyika imád babázni??? Basszus, én olyan kiváltságos helyzetben vagyok, és így is szar nekem.

És mindezt azért bazdmeg, mert ő dolgozik. Ő hozza a pénzt. Értem én, az fontos. (Amúgy tényleg fontos, baszhatnám én az óceáni nyaralást meg a bébiszittert, ha nem dolgozna.) De ha én végre találok munkát, AKKOR IS az övé lesz a fontosabb, ezt borítékolom. Akkor is én leszek, aki leszervez, megold, kikészít, elintéz, letöröl, odafigyel, fejben tart.

Na drágáim, majd ha ennek a közelébe jöttök intézésileg, akkor lehet arról beszélgetni, hogy apaként mit tesztek le az asztalra. Faszomat.

Na, én erre annyit tudok mondani: Te akartad, akkor most viseld a következményeket!

Hány nő kérdezi meg a pasiját, hogy akar-e gyereket?

Ha azt mondja nem akar, ezt hány nő tartja tiszteletben?

A gyerekvállalás pedig a világ legszupcsibb dolga, amire mindenki csak igyekszik rábeszélni, nem igaz?

És ha nem akarom, akkor hülye, szemét stb. vagyok, UGYE?

Na akkor kisanyám edd meg amit főztél, és ne sípolj, hogy nem ilyen lovat akartál!

Előre kellett volna gondolkozni!

P.S. Maga a cikk zseniális, TÉNYLEG ne hagyd ki, qrvajó, kihagyhatatlan:

http://gumiszoba.com/2015/01/15/a-ferfiak-nem-akarnak-gyereket/

Úgy döntöttem, hogy időről időre előveszek majd egy témába vágó cikket és kivesézem, elmondom róla a véleményem. Ezt ma el is kezdem. A mai cikk:

Ostoba reakciók a tudatos gyermektelenségre

Az idézett részeket dőlt betűvel láthatod.

Nem lesznek gyerekek az életemben. Soha. Igen, van férjem. Igen, ő is tudja, hogy nem akarok gyerekeket. Igen, mindketten tisztában vagyunk azzal, milyen végtelenül szerencsések vagyunk, amiért dönthetünk úgy, hogy gyerekek nélkül éljük le az életünket.

Ez tényleg egy elképesztő szerencse! Hú, mennyit gondolkoztam már azon, hogy mekkora mázlista vagyok, hogy abban a korban születtem, amikor már szabadon dönthetek a gyerekvállalásról. 100 éve még apácának kellett volna állnom, ami azért nem egy vonzó alternatíva!

Imádom a barátaim gyerekeit, mivel nem nekem kell gondoskodnom róluk. Ők tökéletesen kielégítik az aranyosság-igényemet.

Na ezt viszont sosem értettem! Ha valaki imádja a gyerekeket, akkor az hogyhogy nem akar? Vagy ez valami rizsa, hogy megfeleljen a társadalmi elvárásoknak, mert a gyerekeket kötelező szeretni?

Hát megmondom őszintén, én egyáltalán nem szeretem a gyerekeket, és akkor még finoman fogalmaztam! A legtöbb gyerek irritáló lény. Ordítanak, rohangálnak, idegesítőek. Ugyanakkor sosem bántanék egy gyereket (max. ráordítanék), míg a hősanyák simán megverik, megcibálják stb. a gyereküket még nyilvánosság előtt is (akkor otthon mit csinálnak vele?!).

Nagyon ritkán akad egy-egy értelmes, rátermett, jó fej gyerek. Múltkor például odajött hozzám egy gyönyörű kislány és megszólított, elbeszélgetett velem. 100.000 gyerekből egy ilyen van. Az ilyen ügyes, talpraesett, értelmes gyerekeket még és is kedvelem, de nagyon kevesen vannak. 

Szóval én alapból nem szeretem, és a legkevésbé sem tatom cukinak őket. Cuki az egy kutya, egy süni vagy más hasonló állatka, de gyerek? Pff.

Nem csak hogy nem akarok gyerekeket, de – és úgy látom, ez készíti ki csak igazán az embereket – még arra is rádöbbentem, hogy nincs is szükségem rájuk.

Alap! Régen, amíg együtt élt a nagycsalád, addig elmondhatták a szülők,hogy szükség van a gyerekre (de azért persze mi vagyunk önzőek, nem ők, akik bevallottan érdekből szülnek). Ma már semmire sem garancia a gyerek. Megszülöd, hogy majd ápol öregkorodban, ő meg felnő, letiplizik külföldre, mint annyian, és b@szhatod, már bocsánat 🙂

Érzelmi igényt lehet, hogy kielégít a gyerek, de más haszna nincs, az tuti és még qrva sokba is kerül.

“Meg fogod gondolni magad.”

Ez az egyik abszolút kedvencem, mivel azt sugallja, hogy az illető, aki ezt mondja, jobban ismer engem, mint én saját magamat. Erre pedig általában mindig valami ilyesmivel válaszolok: “HURRÁ, EGY IGAZI, ÉLŐ JÓS! Mit tudsz még rólam, amit én nem? Nyerek majd a lottón? Sikerül majd végül leadnom azt az utolsó két makacs kilót vagy hagyjam a fenébe az egészet? És hogyan végződik majd a kedvenc sorozatom? Milyen fantasztikus titkokat rejtegetsz még a világmindenségről abban a varázslatos agyadban?”

Áhh, kedves cikkíró, ez annyira zseniális, hogy plagizálni fogom és idézni minden hasonló helyzetben :), köszi!

“Majd találsz rá pénzt.”

LOL. Ez nagyon jó, tényleg, fantasztikus! Te valami stand-upos humorista vagy, ugye? Ebben az a külön poén, hogy ugyanezt a rózsaszín szemüveget emberek millióira húzták már rá világszerte, akik szintén nem engedhettek meg maguknak gyerekeket eleve sem – és azóta sem (még felsőfokú végzettséggel és jól fizető állásokkal sem) “találtak rá pénzt”.

A gond ezzel az, hogy ezt tipikusan olyan élősködő, parazita típusú anyukák-apukák szokták mondani, akik úgy “találnak” pénzt, hogy élősködnek az idős szüleiken, a rokonokon, nekik mindenki segítsen, mert ők gyereket csináltak! Na ennél hányingerkeltőbb dolog nem sok van. És nem hogy szégyellnék magukat és fognák a pofájukat befelé, még másokat is erre biztatnak! Mi lesz a világból, ha mindenki csak élősködni akar? Ennyi parazitát ki tud eltartani?

És a legnagyobb VICC a dologban, hogy a szülő, aki azt várja a gyerekétől, hogy majd öregkorában segíti, nem hogy nem fogja segíteni, hanem még tartja a markát, mert az unokának is kell a pénz! Muhaha! 

Tökéletesen jól érzem magam ezen a napfényes, gyermekmentes strandon sütkérezve.

Na fene a pofádat, én meg hallgatom itt a gyerekóbégatást 😀 

A cikk tényleg fasza, a csaj jobban fogalmaz mint én, katt rá és olvasd el, nem bánod meg.

Én még szemezgetek kicsit a hozzászólásokból:

Helló! 30-35 éves korodban az ösztönöd rá fog vinni, hogy mindenképp akarj gyereket.

Helló! Egy nagy lóf.szt! 🙂

Én már kisgyerekként sem szerettem a többi gyereket, sose volt álmom, hogy anyuka legyek és mivel van szabad akaratom, ezért nem is vállalok se 26 évesen, se 36 évesen. És ezen nem fog változtatni se az anyukám, se a társadalom megítélése, se az “ösztönök”.

Na, ezt én is írhattam volna, dettó!

Nekem egy gondom van csak ezzel: Itt mindenki kapcsolatban van, és a párja elfogadja a döntést vagy a kialakult helyzetet. Mi van akkor a párod nem fogadja el? Akkor egy 35 éves nő hogy-hol keres-talál olyan párt aki elfogadja ezt, jobbik esetben ő is hasonló véleményen van? Életemben ahány pasival hozott össze a sors, mind gyereket akart és szó nélkül dobbantott ha megtudta hogy velem ez nem fog menni, most mindegy miért nem.

Kitartás! Igen, sajnos ez szívás, a nők többsége azon panaszkodik, hogy a pasik nem akarnak gyereket, pedig jaj, dehogynem. Csak mondd azt nekik egyszer, hogy nem akarsz gyereket! Azonnal felháborodva követelni kezdik.

Amit én látok a környezetemben:

1. Az igazán nagy szerelmek esetében a pasi a nőt választja, mert fontosabb neki, mint egy nem létező gyerek. (Erre pepitában is láttam példát, ahol a lány mondott le a gyerekről.)

2. Vannak azért olyan pasik, akik vagy nem akarnak gyereket, vagy “kétesélyesek” (olyanok, akik esetében a nőtől függ, hogy lesz-e gyerek: ha nem akar a nő, akkor nincs gond, a pasi jól elvan gyerek nélkül, de ha a nő akar, akkor azzal sincs gondja).

3. Esetleg szóba jöhet még az elvált, már gyerekes pasi, de ez kompromisszumokat jelent.

Soha ne adjátok fel csajok, az igazit senkinek sem könnyű megtalálni. Nekem is harmincasként sikerült.

Nekem ez is annyira morbid dolog. Egy másik lény fejlődik a testedben, olyan, mint az Alien filmekben.

Kép: screenrant.com

A nők alakja megváltozik, hatalmas hasuk lesz. Sokan mondják, hogy ez milyen szép, hát én semmi szépet nem látok egy terhes nőben, az aránytalanul nagy has + pálcika végtagok kombinációban.

Mielőtt valaki pont emiatt esne nekem, nem az alakomat féltem. Nagyon sok nőt ismerek, akiknek szülés után is kifogástalan alakja van, és olyanokat is, akik szülés nélkül is bálnák.

Mondjuk, azt sosem értettem, hogy egy nő, aki vígan végigkoplalja, végigéhezi az életét és egyszer sem eszik egy jóízűt, az miért pont a szülés alatt zabál annyit, de mindegy. Ja, tudom, 2 helyett kell ennie, oda se neki, hogy a terhesség elején egy babszem nagyságú gyerekről beszélünk, ahelyett miért kell “helyette” is felnőtt embernyi mennyiséget felzabálni? Az okos anyukák biztos tudják!

Szóval számomra ijesztő lenne maga a gondolat is, hogy 9 hónapig bennem legyen egy másik lény, ott benn mozogjon, sőt bármi történhet vele, és akkor még én is veszélybe kerülök, meg is halhatok. A terhes nőnek kihull a haja, megromlanak a fogai, csupa negatív dolog történik vele. És sokan még szép időszaknak nevezik ezt, amit én nem értek.

Basszus, nem lehet úgy elutazni valahova, hogy ne legyen ott minimum egy, de inkább több őscsalád, minimum 3-5, de inkább 10-15 gyerekkel.

Ezeknek a családoknak egyetlen egy rendeltetése van: tönkretenni mindenki másnak a nyaralását, közérzetét.

Az általában totálisan semmire sem nevelt gyerekeket ilyenkor még jobban szabadon engedik. A szülők, akik év közben is totál leszarják a gyereknevelés kötelességét, nyaraláskor – ha ez egyáltalán lehetséges ill. fokozható – még jobban leszarják ezt. Hadd menjen az a gyerek, amerre lát, hadd csináljon, amit akar! Mit számít, hogy hány embert idegesít az állandó üvöltésével, ordításával és állandó rohangálásával, aktivitásával.

Mindenki, aki egy gyerek környezetében van, köteles elviselni a gyereket annak minden idegesítő cselekedetével együtt, reggeltől estig, folyamatosan, mert ellenkező esetben megbélyegez a társadalom.

Tök mindegy, mennyi lóvét fizettél ki, hogy kicsit te is kipihend magad a hajtás, a mókuskerék után, esélyed nincs a valós pihenésre, mert mindenhol ott vannak a kretén ősanyák a kölykeikkel, akik tönkre vágják a nyugalmat, és kéjesen élvezik, hogy mindenki más szenved miattuk.

De még nyaralni sem kell menni, elég ha betérsz mondjuk egy Mekibe. Ziher, hogy megtalálod a Nagy 
Ős Családot, akik általában 2-3 szülőpár + 635654 db gyerek kombinációban térnek be. A gyerekek mint gyerekmenüt kérnek, és egyből elkezdik nyúzni a hozzá kapott játékot, fel-alá rohangálnak, a földön csúszkálnak, berregnek, és persze üvöltenek, mint a fába szorult férgek. És persze mi sem természetesebb, mint hogy a kedves szülők nem szólnak rájuk, dehogy szólnak! Hiszen nekik mindent lehet, mindent szabad! Mindent összebarmolnak, szétszórják a kaját, legalább 3 nagy asztalt elfoglalnak. A gyerekek futópályának használják az éttermet, balesetveszélyes helyzeteket teremtve, embereknek nekirohanva.

Komolyan, az ilyen szülőket nagyon komoly büntetésre kötelezném, az undorító, egoista és felelőtlen viselkedésük miatt! Na, ŐK aztán önzőek a négyzeten, a köbön! Önzőek, idegesítőek és szándékosan megkeserítik mások életét, pihenését, nyugalmát.

Most megint olyan bejegyzés következik, amitől tutira sokkot kaptok, de majd túlélitek, hehe.

Na szóval, itt van ez a szülés dolog.

Én soha életemben nem értettem, hogy a nők miért vágynak egy olyan élményre, ami iszonyatosan fáj, én pl. soha nem akarnék önszántamból egy ekkora fájdalmat bevállalni.

Valamiért az van az emberekben, hogy a szülés az egy kéjmámor, rózsaszínű szívecskés takaró, szerető herceged ott térdel melletted, fogja a kezed, selyemkendővel törölgeti időnként párás homlokod, körülöttetek illatgyertyák gondoskodnak a hangulatos megvilágításról, a háttérben romantikus zene szól, majd egyszer csak a nővérke a kezedbe adja a tündibündi, illatos-rózsás, harmatos kis trónörököst. Mindenki boldog, jöhet a perfect make-up picture a boldog családról a Facebookra, stb.

Ja, persze.

A szülés KIBASZOTTUL FÁJ – igen, ezt csak hallomásból tudom, szerencsére, de tudom, hogy fáj, elképzelhetetlenül fáj, és van ott minden: bűz, vér, hányás, közben pisi, kaki.

És azon a pici résen kijön egy EEEKKKOOORA gyerek, a hüvelyed egybe szakad az ánuszoddal, és amikor vágják /összevarrják, akkor MÁR NEM IS ÉRZED, MERT A SZÜLÉS ANNYIRA FÁJ, HOGY AMIKOR A LEGÉRZÉKENYEBB RÉSZED VARRJÁK!!!!! AKKOR AZT MÁR NEM IS ÉRZED MERT SEMMI A SZÜLÉS FÁJDALMÁHOZ KÉPEST!!!

Úristen! és a fogamzásgátlók korában ezt még valaki bevállalja.

Komolyan, még ha vágynék is gyerekre, akkor sem lenne, már csak a szülés miatt sem. Igaz, még van 5000 okom emellett, de ez már önmagában is elég lenne.

És azt sem értem, ezt hogy is lehet elvárni bárkitől.

Az a helyzet, hogy feminista vagyok.

Feminista vagyok, mert meg vagyok győződve arról, hogy egy nő is ér(het) annyit, mint egy férfi, ha nem többet.

Ez pedig a mai világban már kőkemény feminizmus, és ráadásul még gyereket sem akarok, pff. Kíváncsi vagyok, ebben a percben hányan emlegetik szegény anyámat és kívánják a halálomat.

Sok évvel ezelőtt olvastam egy könyvet. Haas Anna: A feleséged vagyok, nem a cseléded

Hát ez zseniális mű. Arról van szó benne, hogy a nők többségét a férfiak elnyomják, és ez nem oké. Az írónővel olvastam egy interjút, amelyben elmondta, hogy mennyi fenyegetést kapott a könyv miatt, pedig szó sem volt benne arról, hogy női világuralom kéne vagy mifene, csak éppen annyi, hogy nem kéne a nőket teljesen elnyomni és alsóbbrendű lényekként kezelni.

Sajnos ez a mai világban már kőkeményen feminizmus és az emberek többsége – igen, a nők is – irtaná az ilyen rohadt feministákat.

A gyereket nem akarókat meg…na arról inkább ne is beszéljünk 🙂

Szóval én biztos nem fogok könyvet írni a témáról és pláne bemutató körútra  nem megyek vele :))))))

Ha valakit érdekel a könyv, erről beszélek:

http://www.libri.hu/konyv/a-feleseged-vagyok-nem-a-cseleded.html

Nagyon sok gyereket nem akaró embert ismerek, ha máshonnan nem, hát a netről és épp ezért nagyon sok sztorit is hallok, de a legutóbbiról muszáj írnom itt is.

Helyszín: egyik nagy létszámú Facebook csoport.

Kisgyerek tartalmú content, ahol hamar megjelentek azok az anyukák, akik nekiálltak osztani az észt, melynek lényege mindig ugyanaz:

– hogy a gyereket nem szabad nevelni, mert az terror, meg kínzás, 

– akinek nincs gyereke, az kussoljon, mert még ahhoz sincs joga, hogy egyáltalán véleménye legyen a gyereknevelésről,

– aki szerint nem cukkermukker egy gyerek nyilvános bunkó viselkedése vagy órákig tartó ordítása, az egy agyonütnivaló rohadék, akinek lakatlan szigeten lenne a helye.

Kedves Anyukák! 

Van egy ultra gáz rossz hírem, amit még valószínűleg nem mondott nektek senki, de én most megteszem.

NEM MINDENKI SZERINT CUKI A GYEREKETEK. ATTÓL HOGY GYEREK MÉG NEM LESZ AUTOMATIKUSAN CUKI.

Főleg akkor, amikor órákig ordít és  az őrületbe kergeti az embert.

Igen, tudom, felfogtam, hogy a te életednek ő az értelme. Viszont az enyémnek nem és kurvára nem hiányzik, hogy a gyereked üvöltését hallgassam órákig.

Én sem állok oda ordítani a füledbe, pláne nem órákon át. Ja, tudom, hogy az egy gyerek, de még egy kis gyerekkel is meg lehet értetni, hogy NEM ORDÍTUNK!!! 

Csak én azt látom, hogy ezek az anyukák direkt csinálják, úgy vannak vele, hogy ha már ők így megszívták, akkor a többi ember is szívjon egy kicsit!

Hát bocs, de én nem fogok szívni azért, mert TE nem tudtál előre gondolkodni, és elhitted azt, amit a mosóporreklámban láttál, hogy a gyereknevelés az csak bűbáj és mosoly és gőgicsélés. 

Ja, visszatérve a FB-os esetre: még le sem írta az ismerősöm, hogy mi történt, én már szóról szóra tudtam, hogy miket írtak neki az anyukák (így legyen ötösöm a lottón, ha erre kéne fogadni, már rég milliárdos lennék) azon meg, hogy bár észérveket írt, mégis kitiltották a csoportból, már nem is csodálkoztam.

Egyszóval:

– A gyerekneveléshez kizárólag az anyukák értenek, legyen bármilyen égetnivaló, neveletlen rossz kölkük. 

– gyereket még csak anyukák láttak közelről, akinek nincs gyereke, az sosem látott gyereket, nem kommunikált eggyel sem és teljesen kizárt, hogy pl. megakadályozott valaha is egy hisztirohamot,

– akinek nincs gyereke, az fogja be a pofáját és örüljön, ha a társadalom nem veti ki magából, de ha tehetné, akkor nemcsak kivetné, hanem még ki is végeznék kb.

Szóval hagyjatok csak rá mindent a gyerekre, nőjön mint a gaz, nehogy rászóljatok bármi miatt, nehogy neveljétek valamire is, mert még megáll a fejlődésben szegényke.

Amikor először találkoztam ezzel a honlappal: Beszélj róla, sokkot kapva olvastam sorban a történeteket. Ha valaki esetleg nem ismerné, olyan nők (néha férfiak) írják le névtelenül a történetüket, akik gyerekkorukban szexuális abúzus áldozatai voltak.

Ráadásul ezek annyira gyakoriak, hogy az valami egészen elképesztő!

Hálás vagyok Istennek vagy a sorsnak, hogy felnőttem anélkül, hogy ilyesmi történt volna velem. Pár mutogatós bácsit leszámítva, semmilyen szexuális abúzus nem ért gyermekként.

Viszont rengeteg ember van, akit igen és ha belegondolok, akkor  tuti, hogy az őket bántó, megerőszakoló “emberek” közül sokan elítélnének engem azért, mert nem akarok gyereket.

Ezerszer annyi ember van, aki megerőszakolja a saját gyerekét, mint ahány ember nem akar gyereket, és mégis az utóbbiakat basztatják és bántják! 

A gyereket nem akarók többek között igazságosak is, és pl. azért sem akarnak gyereket, mert érzik, hogy nagyon sokszor lennének velük türelmetlenek, nem tudnának úgy bánni a gyerekkel, ahogy kéne. Érdekes, hogy sok HŐS szülő egy percig sem gondolkozik el azon, hogy vajon lesz-e türelme a gyerekhez. És ha nem, akkor legfeljebb jól összeveri, vagy esetleg még meg is erőszakolja…De ő azért jó ember, mert van gyereke…

Szomorú ez és számomra teljesen érthetetlen.

Képek: Kállay Saunders András – Running c. klipjéből

Világéletemben nagyon tudatos voltam abban a kérdésben, hogy soha nem akarok gyereket. Volt olyan, amikor majdnem belepusztultam a fájdalomba, amikor az aktuális párom kijelentette, hogy bár ő sosem akart gyereket, de most már mégiscsak akar, én pedig tudtam, hogy emiatt vége a kapcsolatunknak.

Nagyon kevesen vannak, akik ennyire tudatosak. Azt is tudom, hogy sokan kimondottan bűntudatot éreznek amiatt, hogy ők nem akarnak gyereket, mások pedig elítélik, ufónak nézik őket. 

Nekem sosem volt bűntudatom, nem is értettem, hogy miért kellene annak lenni, de a sok elítélő reakcióval persze hogy én is találkoztam. Ha csak egy mód van rá, én is kerülöm azokat a helyzeteket, ahol úgymond színt kellene vallani, ha nem muszáj, akkor inkább nem utáltatom meg magam másokkal.

Mert sajnos az van, hogy szó szerint halálos ellenségeket lehet szerezni azzal, hogy bevallod, te sosem akarsz gyereket.

Sosem tudtam felfogni, hogy egy vadidegen embernek miért nem kurvára mindegy, hogy én szaporodok vagy sem. MIÉRT? Engem sem érdekel, hogy mások mit csinálnak, egészen addig, amíg nem zavarnak vele. Engem speciel sokkal jobban zavarna az a sok ember, akinek VAN gyereke, de szarik rá / kínozza / nem neveli semmire, mint hogy pár nő nem szül.

Szóval kicsit küldetésemnek is érzem, hogy elmondjam az embereknek:

1. Fogadjátok el, ha valaki nem akar gyereket! Ezzel az égvilágon senkinek sem ártunk. Hidd el, a mi életünk sem könnyű így, tudod például, milyen nehéz párt találni?

Mindig, amikor látok egy nőt nyávogni, hogy a párja nem akar gyereket, sírok komolyan: HOL VANNAK EZEK A PASIK? HOL BUJKÁLNAK? NEKEM MIÉRT NEM JUT ILYEEEEEEN?

(Megjegyzés: azóta már én is találtam ilyet, hát hihetetlen mázlim van, elismerem.)

2. Ha te is érintett vagy a témában, azaz nem akarsz gyereket:

• Nem vagy ufo, nem vagy hülye, NE LEGYEN bűntudatod, mert erre semmi okod nincs!
• Egy életed van, és neked kell eldöntened, hogyan akarod leélni. Senki másnak nincs joga helyetted dönteni!
• Ha valaki emiatt elítél, vagy nem barátkozik veled többé, azt ne sajnáld. Az az illető semmit nem ér, nem kár érte!
• Én azt gondolom, hogy a gyereket nem akarókban egyáltalán nincsenek kétségek, sziklaszilárd az elhatározásuk. Ha te bizonytalankodsz, akkor próbáld meg jobban megismerni magad, kicsit érni, tölts sok időt gyerekekkel, hogy lásd, tényleg neked való-e, stb. 

Sokat segít, ha megismersz más embereket is, akik nem akarnak gyereket. Így nem érzed annyira egyedül magad, megtapasztalod, hogy rajtad  kívül sokan éreznek még így. De nagyon sokan hazudnak még saját maguknak is. A boldog élet egyik titka viszont, hogy őszinték legyünk magunkhoz! A gondolkodás pedig még senkinek sem ártott meg…