Nem akarok gyereket

Hú, ezt láttam régebben, aztán most valahogy megint elém keveredett. Beszéljünk erről, mert létező probléma. 

„Amikor összeházasodtam a férjemmel, megegyeztünk, nincs gyerek, mert én nem akarok. 8 év után most mégis nyaggat, hogy neki kell gyerek. Hogyan állítsam le? Semmilyen észérv nem használ! Elhagyni nem akarom, de nekem nem kell gyerek! Amikor elvett, akkor is tudta, hogy nem akarok gyereket! NEM VETT ZSÁKBAMACSKÁT, BELEEGYEZETT! Most meg azzal jön, hogy változnak az idők, blablabla, de nem kell gyerek, és ő is beleegyezett! Mit tegyek?” – kérdezi egy olvasó a Megsúgom oldalon. 

A kommentekből is idézek párat:

cherry: Ha a férjed mindenáron szeretne, te meg mindenáron nem, akkor ennek nem lesz jó vége sajnos… El kéne beszélgessetek komolyan és őszintén erről a gyerektémáról. Mert ne az legyen, hogy majd ne adj’ isten félremegy és lesz egy véletlen gyereke. Akkor már tisztességesebb elválni, hogy találhasson olyan nőt, aki szeretne gyereket. Ne haragudj, ha erősen fogalmaztam, nem bántani akarlak!

#62348-as súgás: Nem gondolom, hogy szándékosan bólintott rá erre a feltételre azért, hogy majd meggondolod magad. Szerintem ő így változott, és ez az érzés erősödni fog benne, nem fogod tudni azzal elnyomni, hogy megállapodtatok, tudod a hozzáállásomat stb… Hiányzik neki, és most úgy érzi, le fog róla maradni, csak úgy lesz teljes az élete.

#62453-as súgás: Nem undorító, hanem természetes dolog, hogy szeretne egy gyereket, és az ez iránti vágy később is kialakulhatott benne, változunk mindannyian. De ha te nem szülsz neki kedves súgó, majd fog más. Idővel el fog hagyni emiatt. De ha egészségügyi problémád van, az más. Akkor ne kockáztass, és akkor tényleg önzőség részéről ennek az erőltetése. De még akkor is van örökbefogadás. Kompromisszumképesség és kommunikáció. Hajrá.

V: Csak szülni nem akarsz, vagy egyáltalán nem kell gyerek? Mert az egyikre ott van az örökbefogadás.
Az, hogy a párod régen nem akart gyereket, az pillanatnyi állapot volt. Most érett meg rá, idősebben (mint a legtöbb pasi). És ha valaki utódot akar mindenáron, lesz is neki.

#62692-es súgás: Észérv nem fog hatni, mert ez túl nyúlik ezen. Ő változott ezen a téren, te meg nem. Az ösztönön nem lehet érvekkel, szerződéssel felül emelkedni. Ha mérlegelsz, mit nyersz, mit vesztesz, megvilágosodsz! Tulajdonképpen két választásod van, de csak akkor válaszd azt az utat, hogy megadod a gyereket a férjednek, ha a mérleg az ő elvesztésével nagyobb hiányt jelent számodra.

#62695-ös súgás: Ha nem tudsz megbarátkozni a gyerekvállalással, akkor sajnos nincs neked sem jogod elvárni a másiktól, hogy erről lemondjon. Változtatok, van ilyen. Éld az általad választott utat gyerek nélkül, és hagyd, hogy ő is élhesse a sajátját! Valamiről le kell mondanod ebben a helyzetben, mert ha nem hozod meg egyedül (hosszas, mély beszélgetés után) a döntést, akkor előállhat az élet egy pofonnal, és akkor már jobb, ha nyitott lapokkal, őszintén játszotok.

Hasonló: Kedves Súgó, én is húztam, halasztottam a szülést (nem igazán éreztem, hogy gyereket akarok), de a férjem már szeretett volna. Én meg azt hittem, úgysem hagy el, hiszen engem szeret, gyerekkel vagy anélkül, de én kellek neki. Aztán egyszer csak sírva bevallotta, hogy megismert egy nőt, aki (minő véletlen) éppen gyereket akar, és tőle. Puff neki, elváltunk, fél évvel utána már terhes is volt az új nője. Készülj fel, hogy lehetséges az ilyen végkifejlet is, és mérlegelj. 

Akkor most mondom sorban a felmerült gondolataimat:

Nem sok rosszabb dolog van egy gyereket nem akaró nő számára, mint amikor a szeretett férfi, aki mindaddig egyáltalán nem akart gyereket, hirtelen benyögi, hogy most már mégis akar. Jól tudom, mert én is átéltem ezt. Évek óta együtt voltam a pasival, és azt gondoltam, ennyi idősen egy értelmes ember már csak tudja, mit akar az élettől. Ehhez képest benyögte: hááát ő eddig nem akart gyereket meg minden, de olyan aranyosak a szomszéd gyerekei (jahh, kurvára, az állandó vonyításukkal), hogy ő meggondolta magát és most már akar. Emlékszem, éppen a kocsiban ültünk, és nekem az volt az első reakcióm, hogy elkezdtem kinyitni az ajtót és ki akartam ugrani, és meghalni a horvát sziklákon, mert úgy éreztem, hogy számomra itt most véget ér az élet…

Később persze rájöttem, hogy ez marhaság, egyik pasi sem érdemli meg, hogy az egész életemet elcsesszem miatta, minden szakítás túlélhető és mindenki pótolható. Sajnos ez van. Ha valaki ennyire nem képes figyelni rám és korrektnek lenni velem, mint ahogy én az voltam, akkor viszlát. Egy életem van és most már tudom, hogy azt senkinek a kedvéért nem vagyok hajlandó tönkretenni. A pasit nem sokkal később ott is hagytam.

Azóta több példát is láttam már arra, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol a férfi tényleg szereti a nőt, akkor inkább a gyerekről mond le, mint hogy a szeretett nőt elveszítse. 

Amikor megismertem a férjemet, neki is elmondtam rögtön az elején, hogy nem fogok szülni soha. Ő pedig annyit mondott erre: Én téged akarlak, nem egy gyereket. Van ennél szebb mondat szerintetek? Hát szerintem nincs!

Mindazonáltal ha olyan pasival hozott volna össze a sors, akin egyértelműen látom, hogy nagyon vágyik a gyerekre, akkor inkább nem állítanám választás elé, hanem búcsút intenék neki, Szerintem eléggé látszik a férfiakon, hogy mekkora lemondást jelentene nekik – ha jelentene egyáltalán – a gyerek hiánya.

Szóval a fenti kérdésre – hogy beszéljem le a férjem a gyerekről – szerintem a helyes válasz a sehogy. 

Soha nem fogod tudni meggyőzni. Az lehet, hogy ha elhagyod, akkor majd a hiányod rádöbbenti arra, hogy mégiscsak te vagy neki a fontosabb, de a meggyőzésben nem hiszek.

Abban hiszek, hogy egy pár tagjainak legyenek hasonló céljai, hogy egyikük se legyen boldogtalan. 

Na a hozzászólásokról:

El kéne beszélgessetek komolyan és őszintén erről a gyerektémáról.

De hát MÁR MEGMONDTA a csaj, hogy nem akar gyereket! Sajnos én is sokszor látom, hogy az ember lánya hiába őszinte, a pasik egyszerűen nem veszik komolyan. Egyik fülükön be, a másikon ki. Az ilyen férfival nem lehet kezdeni semmit!

De ha egészségügyi problémád van, az más. Akkor ne kockáztass, és akkor tényleg önzőség részéről ennek az erőltetése.

Baszki, ha a nő nem akar gyereket, akkor MINDENKÉPPEN önzőség ha erőltetik! És ha a nő beteg? Akkor a pasi már nem is akar gyereket? Ugyan már! Akkor is ugyanúgy akar és ugyanúgy leléphet!

Az, hogy a párod régen nem akart gyereket, az pillanatnyi állapot volt. Most érett meg rá, idősebben (mint a legtöbb pasi).

Na ezt végképp nem értem: egy felnőtt ember hogy lehet ennyire anti-tudatos, hogy nem tudja egyáltalán, mit akar az élettől??? Nehogy már ez a lány hibája legyen! Oké, egy 20 éves pasi nyilván per pillanat nem akar gyereket, de már ő is tudja, hogy később, 10-15 év múlva csak családdal tudja majd elképzelni az életét. Hogy lehet már csak így élni bele a vakvilágba? Mert ha összejössz egy másik emberrel és évekig vele vagy, akkor érte is felelős vagy és jó esetben együtt, közösen építitek a jövőtöket. De azt csak úgy lehet, ha a céljaitok megegyeznek!

Ha nem tudsz megbarátkozni a gyerekvállalással, akkor sajnos nincs neked sem jogod elvárni a másiktól, hogy erről lemondjon.

Én ezzel úgy vagyok: nekem eddig nem volt gyerekem, ha most lenne, akkor abban a pillanatban tönkremenne az életem, és hamarosan felkötném magam. A pasinak eddig sem volt gyereke, mégis megvolt, nem hiányzott neki semmi, akkor miért nem tud továbbra is így élni? Vagyis kinek kellene a nagyobb áldozatot meghoznia? Egyértelműen a gyereket nem akaró nőnek! Ráadásul ha a pasi vágya teljesül, az is lehet, hogy mégsem fog neki tetszeni a gyerekvállalás, lelép, és ott hagyja a nőt a gyerekkel, akit a nő nem akart!

Jobb, ha nyitott lapokkal, őszintén játszotok.

A nő eddig is nyílt lapokkal játszott, a pasi volt az, aki leszarta mit mond a nő!!!

Kedves Súgó, én is húztam, halasztottam a szülést (nem igazán éreztem, hogy gyereket akarok), de a férjem már szeretett volna. Én meg azt hittem, úgysem hagy el, hiszen engem szeret, gyerekkel vagy anélkül, de én kellek neki. Aztán egyszer csak sírva bevallotta, hogy megismert egy nőt, aki (minő véletlen) éppen gyereket akar, és tőle. Puff neki, elváltunk, fél évvel utána már terhes is volt az új nője. 

Gratulálok a pasinak, de remélem tudod, hogy egy percig sem szeretett téged!

Lehet neki több tonna gyémántja, ha nincsenek gyerekei, a koldusnál is szegényebb. Az élete üres és céltalan marad.

Ez a fenti emelkedett mondat egy Vajna Timiről szóló cikk alatt jelent meg az ominózus kérdést követően – vajon boldog- e Vajna Timi? – , a kommentek között.

Engem ezzel, ezt már tudjátok, ki lehet kergetni a világból.

Már számtalanszor leírtam, hogy mekkora gond, hogy az élet ennyire rövid és ennyire csak a töredéke fér bele az időnkbe a vágyott és eltervezett dolgoknak. (amelyek között részemről a gyerek nyomokban sem szerepel)

Méghogy üres s céltalan az élet! Lefogadom, hogy aki ezt a kommentet írta, annak volt sírnivalóan dögunalmas, céltalan, semmit sem érő élete.

Na meg ezt sem tudom felfogni. Aki a gyerekben véli felfedezni az élete értelmét, az leél mondjuk 25-30 évet – addig ugye nincs gyereke – és ez alatt az idő alatt minden reggel úgy kel fel az ágyból, hogy arra gondol, na ma sincs értelme az életemnek? Vagy mi?

És miután megszületik a gyerek, aki ugye elhozza az értelmet sivár kis életünkbe, ha ez akkora öröm, akkor miért lesz szinte minden nőnek szülés utáni depressziója???

Ha velem valami szuper dolog történik, akkor majd kicsattanok az örömtől és boldogságtól, szárnyalok. Nem pedig depressziós leszek. Már ebből is látszik, hogy milyen bazi nagy kamu ez a jajdenagyboldogságagyerek dolog.

Azt nem tudom, hogy Vajna Timi boldog-e. De azt igen, hogy ha gyerekre fog vágyni, akkor könnyebben meg fogja kapni, mint mondjuk Sampurnyák Imréné, 35 éves meddő lakótelepi lakos. Mert Timikének ha esetleg nem jön össze azonnal a gyerek, akkor van pénze a legdrágább orvosokra, eljárásokra, vagy akár báranyára. Szóval tuti, hogy ha gyerekre vágyik majd, akkor megkapja. Ha meg nem vágyik gyerekre, akkor nem fogja üresnek érezni az életét, mert van, ami kitöltse.

Attól, hogy valaki semmit sem ér el az életben, és boldogtalanságában hülyeségeket kommentelget, nem jelenti azt, hogy igaza van.

Az eddigi legrövidebb blogbejegyzés következik, de ezt muszáj volt megmutatnom nektek. Szerintem nem sokan szívtak ekkorát a szülés miatt, mint ez a csóri nő:

http://www.life.hu/drlife/20150909-a-szules-ota-allando-fajdalomban-el-egy-no-aki-korabban-egyaltalan-nem-erzett-fajdalmat.html

Baromira megérte szülnie, és biztos, hogy sosem fogja beismerni: megbánta!

Épp most olvastam egy cikket a cosmón, és bemásolom ide, mert annyira tipikus:

Megan Fox és a Beverly Hills 90210 sorozatból ismert Brian Austin Green 2004-ben ismerkedtek meg. És bár mindig is szuper volt kapcsolatuk, mindenki meglepetésére csak hat évvel később házasodtak össze. A színésznőt pedig az utóbbi években nem is nagyon láthattad a mozivásznon, ugyanis karrierje helyett inkább férjére és két kisfiára,Noah-ra és Bodhira koncentrált (itt csekkolhatod is a cuki babafotókat). Megannak ráadásul annyira bejött az anyaság, hogy korábban többször is azt nyilatkozta, még több gyereket szeretnének Briannel.

Most viszont bombaként robbant a hír, hogy Megan és férje között mégsincs minden rendben. A pár állítólag már fél éve szakított, csak eddig nem akarták nyilvánosságra hozni. Sőt, a dolog mostanra annyira komolyra fordult, hogy a színésznő a napokban még egy ügyvédet is felfogadott, hogy beadhassa a válási papírokat. Hivatalosan csak annyit árultak el, hogy kibékíthetetlen ellentét van közöttük, de a DailyMail kiderítette, hogy Megan karrierje miatt romlott meg a viszonyuk. A színésznő ugyanis megunta, hogy otthon ücsörögjön és ezért mégis inkább karrerjére szeretne koncentrálni. Éppen ezért az elmúlt időszakban folyton csak azzal foglalkozott, hogyan szerepelhetne egy újabb kasszasikerben, férje azonban azt akarta, hogy többet legyen vele és a családjával. Ez pedig rengeteg veszekedéshez vezetett, ami miatt döntöttek végül a válás mellett. Közeli ismerőseik pedig azt is elárulták, hogy már a gyerekek felügyeletén és a közös vagyon felosztásán is megegyeztek.

Csak én érzem az ellentmondást? Az első bekezdésben még arról volt szó, hogy mennyire bejött neki az anyaság, a másodikban meg, hogy már bekrepált attól, hogy otthon rohad! Jaj, úgy unom már az anyukák hazugságait! Előadják, hogy mekkora öröm és bódottá a gyerek, a világ legjobb dolga, de igazából irigykednek mindenkire, aki nem otthon ül a gyerekkelés aki teheti,menekül! Ja, hát persze Marcsika az ötödikről nem teheti meg, hogy meneküljön, de pl. Megan Fox megteheti. És Marcsika is megtenné, ha ő lenne Megan Fox.

Anyukák, nem kéne hazudozni, mert mi sem vagyunk hülyék: pontosan tudjuk, hogy a gyerekvállalás szar és higgyétek el, megértjük, hogy utáljátok. Épp csak azt nem értjük, hogy ezt előre miért nem tudtátok? Mire számítottatok, hogy milyen lesz otthon lenni évekig egy gyerekkel? Senki sem gondolkozik előre?

Tibi atya Facebook oldalán találtam és jót röhögtem rajta.

Én sem bírom megérteni soha ezeket, most komolyan ha 1 kocsira ki van téve, hogy gyerek van benne, akkor már nem is darálják le? A többi emberre nem kellene ugyanúgy vigyázni? Mivel ér többet egy gyerek élete, mint egy 20, 50 vagy akár 100 évesé? Ehh…

Most egy anyucis fórumról hoztam pár értékes gondolatot ugyanattól az embertől.

Bárki is ő, a gondolatai aranyat érnek. 🙂

Gyerekkel meg miért jobb? Csak több a gond velük. Ha gyerek előtt gondjaid voltak, gyerek után ki sem fogsz belőlük látszani. 

A gyerekneveléshez igenis kell egy jó adag (rab)szolga mentalitás, habár ezt az anyukák sértőnek találják és tiltakoznak ellene. Az anyaság szolgaság, csak éppen szépen becsomagolva amire rózsaszín szalagot kötnek. És ezt nem bántásból mondom, hanem közlöm mint tényt. Mit gondolsz miért vannak itt többek között olyan topikok hogy Nehéz az anyaság? Habár zárt topik és nem tudom miröl folyik a csevely, azért el tudom képzelni hogy nem Hawaiban pezsgöznek unalmukban.

Énszerintem az anyaság szolgálatot jelent, ettől függetlenül sokan akarják és élvezik is. Mindazok az élölények amiket te itt felsoroltál, azok az utódaiknak szolgálatot teljesítenek. Szolgálat nélkül nem tudsz utódokat nevelni. Ha valakiben nincs meg ez a mentalitás, annak valszeg nem lesz gyereke, vagy legalábbis jobb ha nem lesz neki. Ettől ő nem rosszabb mint a többiek, sőt, okosabb, mert idejekorán felismeri hogy az anyaság (vagy apaság) nem való neki, és az utódaival is kitolna ha fejest ugrana bele. Persze itt emberekröl beszélünk akiknek van ebben választási lehetöségük, és eldönthetik hogy akarnak-e utódokat vagy sem; míg az állatoknak nincs ebbe beleszólása, velük ez egyszerüen megtörténik ha akarják ha nem. Ezért nem értem miért példálózol itt állatfajokkal, az amöbától kezdve a majmokig. Az állatok primitív ösztönlények akik azért szaporodnak mert a párosodás már megtörtént (sajnos sok ember is ilyen).

Az hogy te önzőnek nevezel valakit aki nem akar gyereket mert belátja hogy neki nem való,  az meg  egyenesen sötét butaságra vall. Mondd ezt a szemükbe és lehet hogy beverik a fejed.

Önző az akinek valamiféle nagy problémája van az életben (anyagi, mentális, családi stb..) és jól tudja hogy ez a probléma a gyerekeire is hatni fog, de ennek ellenére mégis elvállalja őket. 

Egyébként meg óriásit tévedsz ha azt hiszed hogy a nem tudom hány milliárd év alatt ezen a bolygón mindenkinek lett utódja. Igenis sokan megszakították a sort (ahogy te nevezed) és sajnos a legjobb génekkel rendelkező emberek teszik ezt sokszor, míg gyakran a primitív hülyék ész nélkül szaporodnak és várnak cserébe egy aranyérmet vagy vállonveregetést csak azért mert osztódnak bele a vakvilágba. Szaporodni mindenki tud ha akar, de ne várjon cserébe dícséretet, és utódokat vállalni nem feltétlenül jelent önzetlenséget, mert mindenki tudja hogy rengeteg a kurva önző szülő.

Egyébként kíváncsi vagyok hogy neked milyen teóriád van a gyereknevelésre? Ha te nem szolgálod ki a gyerekeidet akkor mit csinálsz velük? Nézed ahogy az 5 éves magának főz? Várod míg a 3 éves megválaszolja a feltett kérdéseit saját magának? Hagyod hogy a 2 éves magától menjen a játszótérre? Nem segítesz az iskolásnak  a házifeledatot megoldani? És még sorolhatnám. Ez mind szolgálat. Lehet szeretetből teszed és mindez természetesen jön, de akkor is szolgálat. Még akkor is ha nagyon hamar önállóságra neveled a gyerekeket, amíg veled élnek szolgálatot teljesítesz nekik. Szerintem pont te vagy az értetlen.  Ha szeretünk valakit szolgálatokat teszünk neki. Az anyaság szolgálat.  Ha ezt nem érted akkor itt feladom. 

Mai cikkünk:

http://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/falusi-mariann-soha-nem-akart-gyereket-2377349

Most nem is annyira a cikk idegesített fel, mint inkább az alatta lévő hozzászólások.

Ez is egy tipikus reakció: vannak azok az álszent, aljas és sunnyantó emberek, akik a következő módszert alkalmazzák.

Közlik, hogy mennyire jó, hogy te nem akarsz gyereket, MAJD  hozzáteszik, hogy azért is jó így, mert így legalább az ilyen gyereketnemakaró selejtek nem szaporodnak.

Na sunyikáim, akkor most mondok nektek valamit:

Én még buta, unintelligens gyereket nem akarót nem láttam.

Egytől egyig intelligens, gondolkodó emberek azok, akik nem akarnak gyereket. Képesek józanul felmérni, hogy mire van szükségük, mire képesek. Tudatosak. 

Tudom, hogy ez pont ellentmondás, de pont hogy az ilyen embereknek kéne szaporodniuk, vagyis hogy az lenne a jó, ha ilyen értelmes, normális emberekből lenne sok. 

Bezzeg a hülyéknek, sötéteknek soha nincsenek kétségeik, ők csak szaporodnak, potyogtatnak ész nélkül és felelőtlenül. Nem érdekli őket a gyerek érdeke, nem gondolják végig, hogy mit jelent gyereket nevelni, nem érdekli őket, hogy nem telik rá, és ezzel szar életre predesztinálják a gyereket. 

Vagyis te kurvára ne tartsd magad felsőbbrendűnek, mert könnyen kiderülhet, hogy a gyereket nem akaróhoz képest, akit épp fikázol, egy kalap szart sem érsz. Mert ostoba vagy, buta, egy igazi korlátolt gyökér.

Aki ráadásul odáig merészkedik a gyökérségben, hogy ítéletet MER mondani arról, hogy kinek kellene szaporodnia és kinek nem.

Hát az ilyen gyökereknek egyáltalán nem kellene önmagukat reprodukálni! Így is túl sok van már belőlük, hasznuk pedig NULLA!

Ennyit rólad, sunyikám. Ne oszd az észt álszent mosollyal, hogy milyen szuper, hogy egyesek nem szülnek. Ők nem azért nem szülnek, mert te ezt jóváhagytad: a lőtéri háromlábú sánta, bolhás kutyát nem érdekli ugyanis a szánalmas, önmagadat minősítő véleményed!

Ugyan mi értelme az életednek, ha nincs gyereked? – ezt nagyon sok helyen olvastam már-

Úristen! Komolyan mondom, a pofámról lesülne a bőr, ha olyan szinten lennék, hogy már csak egy gyerek tudna értelmet adni a létemnek.

És ezek nemhogy nem süllyednek el szégyenükben, még hirdetik is a saját sötétségüket!

Az ilyen ember az első gyereke születéséig depressziós, mindennap úgy mászik ki az ágyból, hogy na ma sincs értelme az életemnek???

És ha mondjuk nem szül gyereket, és eléri a változókort, amikor már nem is lehet neki, akkor gyorsan öngyilkos lesz, hiszen akkor már úgy sincs miért élnie?

Nem, nem, nem, NEM TUDOM FELFOGNI, hogy mi járhat ezen emberek fejében a szélen kívül!

Amikor minden egyes napom úgy telik el, hogy képtelen vagyok 24 órába besuvasztani a teendőimet, és rengeteg szuper és hasznos és érdekes és izgalmas dologról kell lemondanom így is, mert minden egyszerűen nem fér bele, akkor el nem tudom képzelni, hogy mások hogy képesek unatkozni, meg tétlenül tengeni-lengeni.

A gyerek el sem tudom képzelni, hogy fér bele mások idejébe, amikor az élet annyira sok mindent tartogat és annyi minden csinálnivaló van nap mint nap!

És akkor valakinek ez az életcél. És ha te nem akarod a nonstop vinnyogást, bőgést, hisztiket, szaros pelenkát, és egyebeket, akkor az életednek már nincs is értelme.

Röhögök, bocsi.

Ha valaki olvassa a blogomat, tuti, hogy megfordul a fejében: 

– Na, ezt biztos az anyja se szereti, biztos tök szar a kapcsolatuk, vagy nincs is anyja!

Hát jelentem, VAN anyám, a kapcsolatunk jó. Sokkal jobb, mint sok ősanyának az anyjával.

De akkor vajon mit szól ahhoz, hogy a leánya ilyen vad gondolatokat hordoz és persze mit szól ahhoz, hogy nem fogom neki szállítani az unokákat?

Hát elmondom: Semmit. Ő ismer engem, tudja, hogy milyen vagyok, hogy gondolkozom, mi a jó nekem. Kiskorom óta hallgatja, hogy sosem akarok gyereket. Régebben még gondolta, hogy majd megváltozik ez, most már szerintem kezdi elhinni, hogy nem. Mindenesetre nem szól bele, nem csesztet. Azt mondja, ez az én életem, nekem kell tudni, hogyan akarom élni.

És lássuk be, ez így is van.

Mindenkinek a saját életét kell élnie, mert mindenkinek csak egy élete van. Sokan ezt önzőségnek tartják, meg egoizmusnak, de szerintem ez nem így van. Nem tartom önzőségnek azt, hogy nem akarok egész életemben boldogtalan lenni, depressziós, és egy gyereket sem akarnék ilyen környezetben felnevelni. Az önzőség az, ha nem tiszteled a többi embert, az ő vágyukat. Párt is pontosan úgy választottam, hogy száz százalékig megbizonyosodtam róla: nem lesz gond a gyerek hiányából. Sokkal inkább figyelembe vettem az ő akaratát, preferenciáit, mint azok a nők, akik “véletlenül” (=nagyon is szándékosan) terhesek lesznek, miközben a pasi nem is akar gyereket, vagy nem akkor, vagy  nem tőlük.

Mai cikkünk, amit elemezni fogunk:

http://bezzeganya.reblog.hu/soha-nem-akarok-gyereket-szulni-kozod

Rengeteg hozzászólás van a cikk alatt, és bevallom, önvédelemből, szándékosan nem olvasom el őket. Elég meleg van, amikor ezeket a sorokat írom, nem akarok agyfaszt kapni a sok idiótától.

A cikkben felsorolt indokok a gyerekvállalás ellen:

– alapvetően nem tartom magam anyatípusnak 

És nemcsak nem tartjuk magunkat annak, de még tudjuk is ezt! Ellentétben sok drágalátos anyukával, aki olyan messze van az anyatípustól, mint ide Paks, de mégis szül és tönkreteszi a gyerekei életét. 

– egyszerűen kimondhatatlan ellenszenvet érzek a kicsi gyerekek (0-12 évesek) iránt gyerekkorom óta

Na ezt akár én is írhattam volna. Sokszor csodálkozom, amikor gyereket nem akarók azt mondják, hogy ők szeretik a gyerekeket. WTF? Engem is nagyon idegesítenek, ami már gyerekkoromban is így volt. Én alapvetően nyugodt gyerek voltam, simán elvoltam egyedül, csendben, sosem értettem, hogy mások miért rohangálnak, őrjöngenek. Bár hozzáteszem, hogy a mi gyerekkorunkban nem is voltak annyira kretén, nem nevelt, csupán állatként tartott gyerekek, mint most.

– visszataszítónak tartom a terhességet, a szülést és a velük járó közbeni és utólagos kellemetlenségeket

Ezzel én is így vagyok, és szerintem a férfiak többsége is így lehet vele, nem véletlen, hogy kialakul náluk a mamma-effektus és képtelenek nőként nézni a feleségükre, és már csak az anyát látják benne. Én megértem őket!

– ez biztos önzőség, de vállalom: egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy harmadik fél is részt vegyen állandó jelleggel az életünkben, és 0-24-ben gondoskodnom kelljen róla, illetve hogy nekem ez legyen a legfőbb dolgom x éven keresztül, hogy a gyereket pesztráljam

Szerintem ez egyáltalán nem önzőség, hanem egy teljesen normális igény. Hogy a francba lehet elvárni egy embertől, hogy non-stop együtt legyen egy másik emberrel, nulla szabadidő, nulla szabadság, nulla énidő (ezt a kifejezést most kölcsönvettem az Ördögnórikától)? Én például olyan fajta vagyok, akinek az átlagosnál sokkal nagyobb igénye van az egyedüllétre, és ha ezt nem kapom meg, szó szerint képes vagyok bekattanni. Ha gyerekem lenne, tuti ziher, hogy a diliházban lenne a végállomás…

egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy ez miért “fáj” bárkinek is az édesanyámon kívül?

Ép ésszel persze hogy nem is lehet ezt felfogni, de én már rájöttem. Utáljuk a gazdagokat, utáljuk a szépeket, hát hogyne utálnánk azt, aki egy ekkora sz*pásból kimarad? Ezért is próbálják az emberek rávenni a gyerekmenteseket arra, hogy mégiscsak csesszék el az életüket!

Persze ezt senki sem fogja beismerni még magának sem 🙂