Nem akarok gyereket

Nektek készítettem! 🙂

Egy cikket olvastam el épp az enelcén, ami arról szólt,  hogy milyen sok gyerek éhezik még ma is Magyarországon.

Nagyon megható, és elkeserítő, sehol sem lenne szabad, hogy akár egy ember is éhezzen. DE. És itt jön a de. Könyörgöm: ezek az emberek miért szaporodnak, amikor ők maguk is alig tudnak megélni???

Ja, tudom, nincs pénz fogamzásgátlásra! 3 havi adag tabletta kb. 7-8 ezer forint. Drága? Hát ja! De biztos olcsóbb, mint egy gyerek!

Azt sem értem, aki segély miatt szül! Szerintem a gyerek pelenkája nem jön ki abból az összegből.

Idézek a cikkből:

„A mélyszegénységben élő édesanyák a nagymesterei annak, hogyan kell főzni szinte a semmiből. Paprikás krumpli, víz, zöldség, delikát… Az emberek itt már kora tavasszal kimennek a kemény földet kapálni, próbálkoznak mindennel, ami megterem, de sok mindenről lemondanak.”

A gyerekről kéne lemondani, baszki, nem potyogtatni őket a nyomorba!

 „Rettenetes állapotok vannak helyenként. Borzasztó, de le tudnak valahogy szokni az evésről azon a ponton, ahol már a szervezetük károsodik a hiányok miatt. Úgyhogy hatvan év feletti embert a szegényebb környékeken csak elvétve találni. Kezdődik a magzati éhezéssel, hiszen van, ahol olyan nagy a szűkösség, hogy nem tudnak arra figyelni, hogy a várandós többet igényelne, ezért elég gyakran születnek kis súllyal. Szénhidrátalapú táplálkozás van, cukros víz, szörpös víz a kicsiknek, ami elfojtja az éhséget. A nagyobbaknak vakaró vagy bodag, még a szódabikarbóna vagy az olaj is elmarad, csak a platnin kisütik. Jött olyan kérés, hogy segítsünk, mert három hete csak gombát esznek. Esős idő volt, azt tudtak szedni.”

Milyen önzőség már, hogy nem képesek lemondani a gyerekről, amikor csak ilyen “életet” tudnak biztosítani neki??? Ez nem élet! Nyomor!

„Vannak felelőtlen szülők is, persze, meg olyanok, akik rosszul osztják be a pénzt. De sajnos nem igaz, hogy aki akar, az tud is dolgozni. Nálunk száz munkaképes emberből huszonötnek jut közmunka. A polgármester igyekszik azokat választani, ahol gyerekek vannak.”

Ja, a többiek meg dögöljenek meg csak azért, mert előnyben részesítik az önző, felelőtlen embereket!

„Akinek nem jut munka, az 22 800 forintos szociális segélyt kaphat, de egy családból csak egy ember, és ha legalább három hónapot nem tudott ledolgozni, akkor erre se jogosult. A családi pótlék valamicske segítség, de havi 12 ezer forintból természetesen nem nevelhető fel egy gyerek.”

Persze hogy nem, de ki tartott fegyvert a fejükhöz, hogy szüljenek?

„A közmunkásbér általában 51 800 forint, a tüzelő köbmétere pedig 18 ezer forint, és az csak körülbelül két és fél hétre elég. El lehet képzelni, hogy ami marad, abból mire jut akár csak két gyerek mellett is.”

MINEK KELL GYEREK? MINDJÁRT KETTŐ???

Tudom, persze, kihal a magyarság blablabla. Sajnálom, a véleményem akkor is marad: nyomorba nem kellene szülni. Pont.

Egyre többen olvassák a blogot és nem értettem, honnan van ez a sok látogató, ezért elkezdtem böngészni a Caféblogon. Éppen ettem közben, na nem kellett volna, mert ez a látvány jött velem szembe hirtelen és váratlanul:

Atyám! Irgalom! Ez most komoly, hogy ezt kell kitenni címlapra? Hát többet ér annál az a finom reggeli péksüti, mint hogy viszontlássam a darabjait 🙁

Nagyon kíváncsi lennék, hogy egy úgymond “normális” ember mit érez az ilyen képek láttán, és ha egy ilyen normális véletlenül idetéved, akkor magyarázza már el legyen szíves.

Ez nektek tetszik? Aranyos? Megható? Vagy mi, mert én kb. tényleg hányok tőle.

Tudom, hogy ez az élet rendje blablabla, de én sem rakok ki képet mondjuk a székletemről, pedig az is tök természetes, az élet része, és képernyőn keresztül még a szag sem jön át. De most komolyan. Mossák le a gyereket, öltöztessék rózsaszínbe és retusálják ki, de ne így basszus. Ez szerintem még a gyerekre nézve is megalázó!

A másik meg amikor szüléses videók vagy képek vannak…ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Még nézni is fáj! Egyszerűen nem bírom megérteni, hogy vágyhat erre valaki. 

Ide pont illik a legutóbbi cikkem egyik képe:

Egyszóval köszi, már rájöttem, hogy ezeket a képeket kell nézegetnem, és tuti lefogyok, mert az étvágyamat elvették egy időre…

Nem meglepő, hogy a gyerekmentességnek külföldön komoly szakirodalma van és teljesen elfogadott maga a jelenség. Nem átkoznak ki, nem kívánják a halálodat azért, mert nem akarsz részt venni az össznépi szívásban. Több honlap, blog foglalkozik a témával, sőt ha gyerekmentes vagy, akkor elirányítanak a megfelelő helyi szervezethez, ahol más gyereket nem akarókkal ismerkedhetsz meg. Nálunk? Haha, mindenki jobban félti ettől a saját tyúkszaros kis életét, sem hogy nagy nyilvánosság előtt felvállalja, hogy mi is a helyzet. 

Most pár nagyon találó képet hoztam egy külföldi Facebook oldalról, igaz, hogy angoltudás szükséges hozzá, de mégsem akarom lefordítani, mert eredetiben élvezhető a legjobban, úgy üt igazán…jó szórakozást!

Gyerek? Inkább csend és lóvé 🙂 Egyetértek!

Ezt a megnyugvást sokan ismerjük 😉

Napersze nem mindenki kőgazdag, akinek nincs gyereke. De ha lenne, az már tényleg a nyomorba taszítaná…

hehehe 🙂 (mondjuk, azt már írtam sokszor, hogy én nem csak nem akarok gyereket, hanem nem is szeretem őket)

:)))

Naja, mindenki a kutyáktól félti a kertjét meg a bútorait, pedig azok nem tesznek kárt semmiben. Bezzeg a kölykök mindent szétkapnak.

Na ezt a gombot tényleg bevezethetnék a FB-on azok miatt, akik naponta 100 képet posztolnak a gyerekükről. Most komolyan, ki a francot érdekel 100 kép egy gyerekről??? Ki nézi meg?

ez is jó, bár én biztos menekülnék a közelükből

Magyar fórumokon elég nagy port kavar a hír, amikor kiderült, hogy a fiatal énekeslány, a 21 éves Csobot Adél gyereket vár. Az emberek jelentős része fiatalnak tartja őt, és azt is felhozták ellene, hogy évekig se veled, se nélküled kapcsolatban élt Istenes Bencével, így felelőtlennek tartják, amiért most szül neki.

Azért a kommentelők most is hozzák a formájukat, és újra meg újra elárulják, lebuktatják magukat

Nézzünk pár gyöngyszemet, eredeti formájukban:

a mi korunkban bizony mar itt volt az ideje hogy gyerekeket valaljunk egy ketto felnottek es boldog negyveneseek vagyunk mert nem kell kakis pelusokat mosnunk .leht kiteljesednunk

Aha, tehát te is beismered, hogy akinek kakis pelusokat kell mosnia, annak szar az élete. DE AZÉRT szülni kell. Hát bocs, de én se 20, se 30, se 40, se 70 éves koromban nem akarok kakis pelusokkal (pfúj) foglalkozni. Sőt, én 20, 30, 40 és 70 évesen is ki fogok teljesedni, MERT MEGTEHETEM, mert ezt választottam.

Igazad van Adél ne hagyd magad! a 40-50-éves anyukáknak biztos sok türelmük van a gyerekhez” Fogadnak egy bébiszittert aztán pont leszarják hogy hogy nöl fel a gyerekük. A KARIER MINDENNEK ELÖTT.

Na persze, akinek karrierje van, az aztán csakis szarember lehet. De egy Sparos dolgozó (aki ezt a kommentet írta) az csakis az évszázad, sőt évezred anyja lehet. Naná. Igaz, ismerek olyan nőt, nem is egyet, aki többgyerekes anyuka, azzal foglalkozik, amit szeret, hülyére keresi magát, sikeres, és emellett otthon van a gyerekkel (mert pl. nem alkalmazottként dolgozik, hanem vállalkozó) és sokkal több időt tölt el a gyerekeivel, mint egy sparos dolgozó. Amúgy pontosan honnan is tudjuk, hogy Csobot Adélnak nem lesz bébiszittere?

Nem tudom egyesek szerint miért jó 40 évesen megkeseredett “felnőttként” szűlni, mikor az embernek se türelme se energiája a kicsire. 

Ohhh, már megint az a fránya türelem! Tudjátok, mert mondtam már: a jó, szuper, csodás dolgokat az ember élvezi, szívesen csinálja bármeddig és nagyon nehezen hagyja abba. Tudjátok, anyukák, amire én azt mondom, hogy “nincs hozzá türelmem”, az egy olyan dolog, ami nem jó, amit utálok. De nyugi, elhiszem nektek, hogy a gyerekvállalás szuper dolog, hiszen olyan hihetően adjátok elő!

Kedves Adél, én a helyedbe ikreket szülnék, had pukkadjanak meg az irigyek, akiknek talán nem sikerült még egy sem.Sok boldogságot. Ez az élet legszebb ajándéka.

Milyen kedves ez a hölgy, aki mellesleg a Semmelweis Egyetemen tevékenykedik, csak remélni tudom, hogy nem orvosként ekkora empátiával, basszus. De majd biztos Adél megfontolja a dolgot és valamilyen ősi román praktikával megduplázza a pocaklakót. Ha már ez az élet legszebb ajándéka, meg a szemét rosszindulatú emberek, akkor duplázzunk! Én meg azt kívánom a hölgyeménynek, hogy majd ha az ő lánya vágyik unokára, akkor neki se sikerüljön, oszt’ hadd irigykedjen az is!

Mindenki döntseel mikor akkar szülni ez az amit a legkevesebben bánnakmeg .

Hogyne, na persze.

Fogalmazzunk inkább úgy, hogy a mondat igaz is legyen: a legkevesebben ismerik be még saját maguknak is, hogy megbánták a szülést.

Ahova isten ad báránykát oda legelőt is!!

Na itt adtam fel, mert már nem tudnék úgy reagálni, hogy az szalonképes legyen.

Annyi debil irkált még, hogy már agyfaszt kaptam tőlük. Itt a vége, fuss el véle!

Dobtam egy hátast! Olvassátok el ezt a cikket:

http://www.life.hu/csalad/20151020-chloe-peck-edesanyat-sajat-kislanya-macey-tartja-rettegesben-kiszamithatatlan-viselkedese-miatt.html

Nem fogok szabadkozni a most következő véleményem miatt. 

Hát baszki ez már hihetetlen, hogy mi megy a mai világban. Ha valahol – pl. egy fórumon – le mered írni, hogy a gyereket nevelni is kellene valamire, nem pedig csak tartani, mint egy állatot, akkor leszedik a fejed, kitiltanak, letiltanak, stb.

Egyik hozzászóló írta a cikknél:

Úgy emlékszem, hogy a korosztályom ilyenkor kapott 2 egyforma pofont, és el kellet rajta gondolkodnia, melyik volt a nagyobb!

És azt kell hogy mondjam, ez bizony így volt jól!

Nehogy már egy hülye gyerek terrorizálja az ANYJÁT, aki alapból felnőtt, tehát fizikai erőfölényben van a gyerekkel szemben, és mégis RETTEG, hogy a lánya bántani fogja. Úristen! Hát azért ne a csík tolja már a repülőt! 

Igenis le kell zavarni két maflást a hülyegyereknek, hogy megtanulja, hol a helye. Mert ez a kis pukkancsbéka azt csinál, amit akar, nincs aki megállítsa. Most “csak” az anyját bántja, később meg majd sorozatgyilkos lesz belőle, és akkor bezzeg megy majd a jajveszékelés, hogy “jajajaj, hát hogyhogy nem látták ezt előre?” És mindezt azért, mert pár képmutató azt mondja, hogy jajj nem szabad neki pofont adni????? Agyam eldobom!

(Nekem egyébként már a kép láttán viszketni kezd a tenyerem, annyira látszik a kölykön az agresszió és a gonoszság. Kretén anyuka meg még pátyolgatja, és csodálkozik, hogy azt hiszi a kis szörnyeteg, ő bármit megtehet.)

Alapvetően ellene vagyok a fizikai erőszaknak, mert tudom, hogy milyen borzalmas. És azt gondolom, hogy kommunikációval majdnem mindent meg lehet oldani. DE ez már nem az a helyzet! Itt a gyerek az agresszor, a brutális. És ennek gátat kell szabni. Igenis működik az, hogy ha a gyerek fájdalmat okoz másnak, és kap egy taslit, akkor rájön, hogy hoppá, hát ez fáj és abbahagyja. 

Tudom, ilyenkor mindig ilyen-olyan betegségekre hivatkoznak. Egy fenét! Az egyetlen betegség itt a neveletlenség, meg a szülői hülyeség.

Egy újabb ellentmondás, ami nagyon feltűnő, mégsem hajlandó senki észrevenni.

Ugyebár mi, gyereket nem akaró nők mindig megkapjuk, hogy a gyerek az élet értelme, család nélkül szegények vagyunk, és a szokásos rizsa.

Viszont…

Ezzel szemben akármerre nézek, mindenhol azt látom, hogy a szülő-gyermek kapcsolatok valami brutálisan rosszak, és nem csak 1-2 esetet látok, hanem sajnos egyre többet!

Ismerőseim közül több arra panaszkodik, hogy a szülei leszarják őt, egyszerűen nem is érdekli őket, hogy mi van vele, sokan már évek óta nem is beszéltek a szüleikkel. És sokszor még ez a jobbik eset. És ha felmegyek a netre, akkor ott is állandóan ilyeneket olvasok.

Tisztelettel kérdezem: ha tényleg ennyire szuper fasza dolog a gyerek, meg a család, akkor miért van ennyi pocsék szülő, miért van ennyi rossz szülő-gyerek kapcsolat?

Hát nem az lenne a logikus, hogy szeretjük a gyerekünket, remek vele a viszony, és ez akkor is így marad, amikor a gyerek már felnőtt, és kirepült a családi fészekből?

Hol normális az, hogy az ismerőseim jelentős százaléka soha nem beszél a szüleivel, mert a szülőt nem érdekli a gyerek, vagy kölcsönösen nem kíváncsiak egymásra? 

Hol normális az, hogy a válás után az apuka új családot alapít, és az előző kapcsolatból származó gyerek(ek) onnantól le van(nak) szarva, mintha sosem lett(ek) volna?

És ezek az emberek azok, akik kioktatnak, ha én nem akarok beállni a sorba és nem akarok gyereket, mert tudom, hogy nem lennék rá alkalmas és sem nekem, sem a gyereknek nem lenne ez jó.

Ezek az emberek, akik azt képzelik, hogy ítélkezhetnek mások felett, ők meglátják a szemedben a szálkát, de a sajátjukban nem veszik észre a bazi nagy gerendát.

Ébresztő, emberek! A gyerekvállalás nem az évezred bulija, hanem sok és komoly felelősséggel, valamint komoly lelki és anyagi terhekkel járó, kibaszottul nehéz feladat. És ahogy a mellékelt ábra mutatja, az emberek jelentős része elbukik rajta (és most nem az anyagiakra gondolok). Ha osztályozás lenne anyaság/apaságból, az emberek magas százaléka egyszerűen megbukna. Pótvizsga pedig nincs…

Akinek szerető családja van, akivel törődnek a szülei, az becsülje meg, mert ritka kincset kapott.

Aki pedig úgy dönt, hogy szülő lesz, annak igenis kutya kötelessége szeretni az a kurva kölyköt, ha már a világra lökte. Kötelessége törődni vele, mellette állni, tartani vele a kapcsolatot és érdeklődni iránta felnőttkorában is, válás után is. Nem pedig szaporítani a lelki defektes embereket, akiknek a gyerekei még inkább azok lesznek. 

Milyen a jó szülő szerintem?

Olyan, aki szereti a gyerekeit, türelmes, odafigyelő, empatikus. Nem kell tökéletesnek lennie vagy szuperanyuka/apukának. Még az sem tragédia, ha egyszer-kétszer elcsattan egy pofon, amennyiben képes utána bocsánatot kérni, és ezerszer annyi szeretettel ellensúlyozni. Figyeljen oda a gyerekre, tudjon a dolgairól, legyen képben a gyerek iskolai teljesítményét, jegyeit, tanárait, barátait, hobbijait, céljait, vágyait illetően. Mindenről lehessen vele beszélni, akár kényes témákban is bizalommal lehessen hozzá fordulni. Ne akarja a saját akaratát ráerőltetni a gyerekre, de mutasson neki perspektívákat, mondja el a véleményét. Ha több gyerek van, ne mutassa ki, hogy valamelyiket jobban szereti, ne tegyen különbséget köztük, legyen velük igazságos. Arra nevelje a testvéreket is, hogy szeressék egymást. Ha anya, akkor jól nézze meg, miféle apát választ a gyerekeinek. És ha a gyerek már felnőtt, akkor is maradjon szerető szülő. Hát így.

Ha már 1 ember elgondolkodik a soraimon, akkor megérte megírni ezt a posztot.

Most olvastam egy cikket, de őszintén szólva, második nekifutásra sem sikerült felfognom, hogy mi van pontosan.

https://maszi.cafeblog.hu/2015/10/18/irigy-vagyok-mert-gyereked-lesz/

Javítsatok ki légyszi, mert lehet, hogy nem jól értem, de mintha erről lenne szó benne:

1. A csaj nem akar gyereket, eldöntötte.
2. Közben a társadalmi nyomás miatt szégyelli magát.
3. Ugyanezen okból arra vágyik, hogy bárcsak akarna mégis.
4. ÉS irigyli azokat az anyukákat, akiknek van gyerekük, de persze úgy, hogy akarták is azt.

Te jószagú Szűz Mária!

Figyelj, ha te azon gondolkozol, hogy gyereket akarsz akarni (de hülyén hangzik) akkor te baszki egyáltalán nem vagy gyereket nem akaró. Valami visszatart még, de hogy lesz gyereked, az hétszentség.

Na az ilyenekre mondom én, hogy komolytalanok. Lövésük nincs, mit akarnak (de azt nagyon).

Én tuti biztos vagyok abban, hogy nem akarok gyereket, és tudjátok mit? ÖRÜLÖK ANNAK, hogy nem akarok gyereket. Eszemben sincs arra vágyni, hogy bárcsak akarnék, még úgy sem, hogy a társadalom esetleg elítél. Pont leszarom, mit gondol a társadalom, jól is néznénk ki, ha másoknak akarnék megfelelni. De ilyet, hogy valaki társadalmi elvárások miatt vágyik arra, hogy gyereket akarjon, holott nem akar…bocs, de ez nekem magas!

Mi lenne, ha azt gondolnád végig, hogy neked mi a jó, te hogyan akarod élni az életed, és csak utána foglalkoznál azzal, hogy a szomszéd Mari néni mit mond? Mindenkinek nem lehet megfelelni, hiába is próbálkozol.

Ezt a cikket most találtam, szerintem ez már önmagában tökéletes választ nyújt a miért nem akarok gyereket kérdésre, bár még legalább 500 indokot fel tudnék sorolni mellé.

Ja, és számomra pont az utolsó (fél)mondat a leghátborzongatóbb 🙂

Forrás: Cosmopolitan

1. Itt az idő, indulás!

A magzatvíz nem egy hangos csobbanás kíséretében folyik el, és még csak nem is olyan, mint amikor egy vízzel teli lufi találkozik a betonnal. Valójában egy lassú és fokozatos csordogálás: mintha egyszerűen nem tudnád tartani a vizeletedet – mondja dr. Brubel Réka nőgyógyász, a Cosmopolitan szakértője. Ez a folyadék, ami megvédi a babát a fertőzésektől, akár egy egész napon át is csordogálhat! Nyugi, ez persze nem azt jelenti, hogy percek maradtak csak becsekkolni a kórházba, hiszen hosszú órákig is eltarthat, amíg a fájások jelentkeznek és a méhszáj kellően kitágul.

2. Elkezdődnek a fájások

Először 5-10 percenként, majd sűrűbben jelentkeznek: ezek igazából a méhösszehúzódások, melynek hatására halad előre a szülés. Talán azt gondolnád, az a legmelósabb szakasz, amikor a baba kidugja a fejét, a mamának pedig teljes erőből segítenie kell, de sokan mégis azt mondják utólag, hogy számukra ez a rész volt a legfájdalmasabb. Az egész úgy kezdődik, mint egy egyszerű görcs, és szinte megkérdezed magadtól: ettől féltem annyira? Aztán hirtelen annyira felerősödik a fájdalom derektájon és az alhasban, ami után a nyomás már egész kellemes melónak tűnik majd. Aki epidurális érzéstelenítést (vagyis gerincbe adott fájdalomcsillapító injekciót) kér, ennél a résznél nem érez szinte semmit, de az összehúzódások viszont fájnak majd.

3. Fájdalom nélkül könnyebb?

Az epidurális érzéstelenítés sokaknak maga a megváltás! Még csak nem is fáj, amikor a hosszú tűt a gerincbe nyomják. A kínzó összehúzódásokat egy csapásra kellemes, zsibbasztó érzés váltja fel. A fájdalomcsillapítót az orvos adagolja folyamatosan egy kis pumpán keresztül, aszerint, hogy mennyire van rá épp szükség.

4. Jöhet a második menet!

Azt hogy, mikor kell elkezdeni nyomni, érezni lehet, mert a baba addigra áthalad a méhnyakon, és az egész altestet teljes erőből nyomja, beleértve a popsi tájékát is. (Kicsit olyan érzés, mintha a vécére kellene menned, amire persze nincs lehetőség.) Az összehúzódások után ez egyáltalán nem tűnik olyan fájdalmasnak!

5. Jöhet a gátvédelem!

Ezután a doki lehet, hogy gátmetszést végez, de erre nem minden esetben van szükség. Ha igen, akkor ezt azért teszi, hogy megvédje ezzel a hüvelybemenet és a popsi között húzódó gátat, nehogy a kisbaba esetleg átszakítsa azt, miközben őt is segíti, hogy minél könnyebben megszülethessen. Aki epidurális érzéstelenítést kap, ebből a részből szinte semmit nem fog érezni, viszont sokan ekkorra már bármilyen megoldást szívesen fogadnak, ami egy kicsit is megkönnyíti, hogy a bébi kijöjjön.

6. Még egy utolsó nyomás!

Egy baba után a méhlepény megszülése már tényleg csak egy apróságnak tűnik. Ezután összevarrják az átmetszett gátat (ha kell), és talán egy védőbugyit is viselni kell néhány napig. Ez tulajdonképpen egy egészségügyi párnácska, ami biztosítja, hogy a vérzés ellenére is komfortosabbnak érezhesd magad. Ez a szülés után akár  hat hétig is eltarthat, viszont az már teljesen egyéni, hogy mikor fog megjönni a következő menstruáció.

7. 12 hét, és el is felejted az egészet!

Kb. ennyi idő kell ahhoz, hogy teljesen feldolgozd magadban a szülés élményét és az ezzel kapcso­latos érzéseidet, és csak a csöppségre koncentrálj.  Az egész olyan, mint egy nagyon is valóságos álom, amit ébredés után nem tudsz majd felidézni. És különben is: a fájások csak órákig vannak jelen az életedben, de a babád örökre veled marad!