Anyád se szeret?

Ha valaki olvassa a blogomat, tuti, hogy megfordul a fejében: 

– Na, ezt biztos az anyja se szereti, biztos tök szar a kapcsolatuk, vagy nincs is anyja!

Hát jelentem, VAN anyám, a kapcsolatunk jó. Sokkal jobb, mint sok ősanyának az anyjával.

De akkor vajon mit szól ahhoz, hogy a leánya ilyen vad gondolatokat hordoz és persze mit szól ahhoz, hogy nem fogom neki szállítani az unokákat?

Hát elmondom: Semmit. Ő ismer engem, tudja, hogy milyen vagyok, hogy gondolkozom, mi a jó nekem. Kiskorom óta hallgatja, hogy sosem akarok gyereket. Régebben még gondolta, hogy majd megváltozik ez, most már szerintem kezdi elhinni, hogy nem. Mindenesetre nem szól bele, nem csesztet. Azt mondja, ez az én életem, nekem kell tudni, hogyan akarom élni.

És lássuk be, ez így is van.

Mindenkinek a saját életét kell élnie, mert mindenkinek csak egy élete van. Sokan ezt önzőségnek tartják, meg egoizmusnak, de szerintem ez nem így van. Nem tartom önzőségnek azt, hogy nem akarok egész életemben boldogtalan lenni, depressziós, és egy gyereket sem akarnék ilyen környezetben felnevelni. Az önzőség az, ha nem tiszteled a többi embert, az ő vágyukat. Párt is pontosan úgy választottam, hogy száz százalékig megbizonyosodtam róla: nem lesz gond a gyerek hiányából. Sokkal inkább figyelembe vettem az ő akaratát, preferenciáit, mint azok a nők, akik “véletlenül” (=nagyon is szándékosan) terhesek lesznek, miközben a pasi nem is akar gyereket, vagy nem akkor, vagy  nem tőlük.