Amikor először találkoztam ezzel a honlappal: Beszélj róla, sokkot kapva olvastam sorban a történeteket. Ha valaki esetleg nem ismerné, olyan nők (néha férfiak) írják le névtelenül a történetüket, akik gyerekkorukban szexuális abúzus áldozatai voltak.
Ráadásul ezek annyira gyakoriak, hogy az valami egészen elképesztő!
Hálás vagyok Istennek vagy a sorsnak, hogy felnőttem anélkül, hogy ilyesmi történt volna velem. Pár mutogatós bácsit leszámítva, semmilyen szexuális abúzus nem ért gyermekként.
Viszont rengeteg ember van, akit igen és ha belegondolok, akkor tuti, hogy az őket bántó, megerőszakoló “emberek” közül sokan elítélnének engem azért, mert nem akarok gyereket.
Ezerszer annyi ember van, aki megerőszakolja a saját gyerekét, mint ahány ember nem akar gyereket, és mégis az utóbbiakat basztatják és bántják!
A gyereket nem akarók többek között igazságosak is, és pl. azért sem akarnak gyereket, mert érzik, hogy nagyon sokszor lennének velük türelmetlenek, nem tudnának úgy bánni a gyerekkel, ahogy kéne. Érdekes, hogy sok HŐS szülő egy percig sem gondolkozik el azon, hogy vajon lesz-e türelme a gyerekhez. És ha nem, akkor legfeljebb jól összeveri, vagy esetleg még meg is erőszakolja…De ő azért jó ember, mert van gyereke…
Szomorú ez és számomra teljesen érthetetlen.
Képek: Kállay Saunders András – Running c. klipjéből
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: