Most olvastam egy cikket, de őszintén szólva, második nekifutásra sem sikerült felfognom, hogy mi van pontosan.
https://maszi.cafeblog.hu/2015/10/18/irigy-vagyok-mert-gyereked-lesz/
Javítsatok ki légyszi, mert lehet, hogy nem jól értem, de mintha erről lenne szó benne:
- A csaj nem akar gyereket, eldöntötte.
- Közben a társadalmi nyomás miatt szégyelli magát.
- Ugyanezen okból arra vágyik, hogy bárcsak akarna mégis.
- ÉS irigyli azokat az anyukákat, akiknek van gyerekük, de persze úgy, hogy akarták is azt.
Te jószagú Szűz Mária!
Figyelj, ha te azon gondolkozol, hogy gyereket akarsz akarni (de hülyén hangzik) akkor te baszki egyáltalán nem vagy gyereket nem akaró. Valami visszatart még, de hogy lesz gyereked, az hétszentség.
Na az ilyenekre mondom én, hogy komolytalanok. Lövésük nincs, mit akarnak (de azt nagyon).
Én tuti biztos vagyok abban, hogy nem akarok gyereket, és tudjátok mit? ÖRÜLÖK ANNAK, hogy nem akarok gyereket. Eszemben sincs arra vágyni, hogy bárcsak akarnék, még úgy sem, hogy a társadalom esetleg elítél. Pont leszarom, mit gondol a társadalom, jól is néznénk ki, ha másoknak akarnék megfelelni. De ilyet, hogy valaki társadalmi elvárások miatt vágyik arra, hogy gyereket akarjon, holott nem akar…bocs, de ez nekem magas!
Mi lenne, ha azt gondolnád végig, hogy neked mi a jó, te hogyan akarod élni az életed, és csak utána foglalkoznál azzal, hogy a szomszéd Mari néni mit mond? Mindenkinek nem lehet megfelelni, hiába is próbálkozol.
Mernék fogadni, hogy végül lesz gyereke…vívódik, sok érve van a gyermektelenségre, de valahogy nem érzem a soraiban azt határozottságot, ami szükséges ahhoz, hogy a meglévő konvenciókkal leszámoljon, és bevegye a “leszarom” tablettát…az az érzésem, hogy végül a sok lúd disznót győz