Ezt a cikket most találtam, szerintem ez már önmagában tökéletes választ nyújt a miért nem akarok gyereket kérdésre, bár még legalább 500 indokot fel tudnék sorolni mellé.
Ja, és számomra pont az utolsó (fél)mondat a leghátborzongatóbb 🙂
Forrás: Cosmopolitan
1. Itt az idő, indulás!
A magzatvíz nem egy hangos csobbanás kíséretében folyik el, és még csak nem is olyan, mint amikor egy vízzel teli lufi találkozik a betonnal. Valójában egy lassú és fokozatos csordogálás: mintha egyszerűen nem tudnád tartani a vizeletedet – mondja dr. Brubel Réka nőgyógyász, a Cosmopolitan szakértője. Ez a folyadék, ami megvédi a babát a fertőzésektől, akár egy egész napon át is csordogálhat! Nyugi, ez persze nem azt jelenti, hogy percek maradtak csak becsekkolni a kórházba, hiszen hosszú órákig is eltarthat, amíg a fájások jelentkeznek és a méhszáj kellően kitágul.
2. Elkezdődnek a fájások
Először 5-10 percenként, majd sűrűbben jelentkeznek: ezek igazából a méhösszehúzódások, melynek hatására halad előre a szülés. Talán azt gondolnád, az a legmelósabb szakasz, amikor a baba kidugja a fejét, a mamának pedig teljes erőből segítenie kell, de sokan mégis azt mondják utólag, hogy számukra ez a rész volt a legfájdalmasabb. Az egész úgy kezdődik, mint egy egyszerű görcs, és szinte megkérdezed magadtól: ettől féltem annyira? Aztán hirtelen annyira felerősödik a fájdalom derektájon és az alhasban, ami után a nyomás már egész kellemes melónak tűnik majd. Aki epidurális érzéstelenítést (vagyis gerincbe adott fájdalomcsillapító injekciót) kér, ennél a résznél nem érez szinte semmit, de az összehúzódások viszont fájnak majd.
3. Fájdalom nélkül könnyebb?
Az epidurális érzéstelenítés sokaknak maga a megváltás! Még csak nem is fáj, amikor a hosszú tűt a gerincbe nyomják. A kínzó összehúzódásokat egy csapásra kellemes, zsibbasztó érzés váltja fel. A fájdalomcsillapítót az orvos adagolja folyamatosan egy kis pumpán keresztül, aszerint, hogy mennyire van rá épp szükség.
4. Jöhet a második menet!
Azt hogy, mikor kell elkezdeni nyomni, érezni lehet, mert a baba addigra áthalad a méhnyakon, és az egész altestet teljes erőből nyomja, beleértve a popsi tájékát is. (Kicsit olyan érzés, mintha a vécére kellene menned, amire persze nincs lehetőség.) Az összehúzódások után ez egyáltalán nem tűnik olyan fájdalmasnak!
5. Jöhet a gátvédelem!
Ezután a doki lehet, hogy gátmetszést végez, de erre nem minden esetben van szükség. Ha igen, akkor ezt azért teszi, hogy megvédje ezzel a hüvelybemenet és a popsi között húzódó gátat, nehogy a kisbaba esetleg átszakítsa azt, miközben őt is segíti, hogy minél könnyebben megszülethessen. Aki epidurális érzéstelenítést kap, ebből a részből szinte semmit nem fog érezni, viszont sokan ekkorra már bármilyen megoldást szívesen fogadnak, ami egy kicsit is megkönnyíti, hogy a bébi kijöjjön.
6. Még egy utolsó nyomás!
Egy baba után a méhlepény megszülése már tényleg csak egy apróságnak tűnik. Ezután összevarrják az átmetszett gátat (ha kell), és talán egy védőbugyit is viselni kell néhány napig. Ez tulajdonképpen egy egészségügyi párnácska, ami biztosítja, hogy a vérzés ellenére is komfortosabbnak érezhesd magad. Ez a szülés után akár hat hétig is eltarthat, viszont az már teljesen egyéni, hogy mikor fog megjönni a következő menstruáció.
7. 12 hét, és el is felejted az egészet!
Kb. ennyi idő kell ahhoz, hogy teljesen feldolgozd magadban a szülés élményét és az ezzel kapcsolatos érzéseidet, és csak a csöppségre koncentrálj. Az egész olyan, mint egy nagyon is valóságos álom, amit ébredés után nem tudsz majd felidézni. És különben is: a fájások csak órákig vannak jelen az életedben, de a babád örökre veled marad!