Világéletemben nagyon tudatos voltam abban a kérdésben, hogy soha nem akarok gyereket. Volt olyan, amikor majdnem belepusztultam a fájdalomba, amikor az aktuális párom kijelentette, hogy bár ő sosem akart gyereket, de most már mégiscsak akar, én pedig tudtam, hogy emiatt vége a kapcsolatunknak.
Nagyon kevesen vannak, akik ennyire tudatosak. Azt is tudom, hogy sokan kimondottan bűntudatot éreznek amiatt, hogy ők nem akarnak gyereket, mások pedig elítélik, ufónak nézik őket.
Nekem sosem volt bűntudatom, nem is értettem, hogy miért kellene annak lenni, de a sok elítélő reakcióval persze hogy én is találkoztam. Ha csak egy mód van rá, én is kerülöm azokat a helyzeteket, ahol úgymond színt kellene vallani, ha nem muszáj, akkor inkább nem utáltatom meg magam másokkal.
Mert sajnos az van, hogy szó szerint halálos ellenségeket lehet szerezni azzal, hogy bevallod, te sosem akarsz gyereket.
Sosem tudtam felfogni, hogy egy vadidegen embernek miért nem kurvára mindegy, hogy én szaporodok vagy sem. MIÉRT? Engem sem érdekel, hogy mások mit csinálnak, egészen addig, amíg nem zavarnak vele. Engem speciel sokkal jobban zavarna az a sok ember, akinek VAN gyereke, de szarik rá / kínozza / nem neveli semmire, mint hogy pár nő nem szül.
Szóval kicsit küldetésemnek is érzem, hogy elmondjam az embereknek:
1. Fogadjátok el, ha valaki nem akar gyereket! Ezzel az égvilágon senkinek sem ártunk. Hidd el, a mi életünk sem könnyű így, tudod például, milyen nehéz párt találni?
Mindig, amikor látok egy nőt nyávogni, hogy a párja nem akar gyereket, sírok komolyan: HOL VANNAK EZEK A PASIK? HOL BUJKÁLNAK? NEKEM MIÉRT NEM JUT ILYEEEEEEN?
(Megjegyzés: azóta már én is találtam ilyet, hát hihetetlen mázlim van, elismerem.)
2. Ha te is érintett vagy a témában, azaz nem akarsz gyereket:
Sokat segít, ha megismersz más embereket is, akik nem akarnak gyereket. Így nem érzed annyira egyedül magad, megtapasztalod, hogy rajtad kívül sokan éreznek még így. De nagyon sokan hazudnak még saját maguknak is. A boldog élet egyik titka viszont, hogy őszinték legyünk magunkhoz! A gondolkodás pedig még senkinek sem ártott meg…