Világéletemben nagyon tudatos voltam abban a kérdésben, hogy soha nem akarok gyereket. Volt olyan, amikor majdnem belepusztultam a fájdalomba, amikor az aktuális párom kijelentette, hogy bár ő sosem akart gyereket, de most már mégiscsak akar, én pedig tudtam, hogy emiatt vége a kapcsolatunknak.
Nagyon kevesen vannak, akik ennyire tudatosak. Azt is tudom, hogy sokan kimondottan bűntudatot éreznek amiatt, hogy ők nem akarnak gyereket, mások pedig elítélik, ufónak nézik őket.
Nekem sosem volt bűntudatom, nem is értettem, hogy miért kellene annak lenni, de a sok elítélő reakcióval persze hogy én is találkoztam. Ha csak egy mód van rá, én is kerülöm azokat a helyzeteket, ahol úgymond színt kellene vallani, ha nem muszáj, akkor inkább nem utáltatom meg magam másokkal.
Mert sajnos az van, hogy szó szerint halálos ellenségeket lehet szerezni azzal, hogy bevallod, te sosem akarsz gyereket.
Sosem tudtam felfogni, hogy egy vadidegen embernek miért nem kurvára mindegy, hogy én szaporodok vagy sem. MIÉRT? Engem sem érdekel, hogy mások mit csinálnak, egészen addig, amíg nem zavarnak vele. Engem speciel sokkal jobban zavarna az a sok ember, akinek VAN gyereke, de szarik rá / kínozza / nem neveli semmire, mint hogy pár nő nem szül.
Szóval kicsit küldetésemnek is érzem, hogy elmondjam az embereknek:
1. Fogadjátok el, ha valaki nem akar gyereket! Ezzel az égvilágon senkinek sem ártunk. Hidd el, a mi életünk sem könnyű így, tudod például, milyen nehéz párt találni?
Mindig, amikor látok egy nőt nyávogni, hogy a párja nem akar gyereket, sírok komolyan: HOL VANNAK EZEK A PASIK? HOL BUJKÁLNAK? NEKEM MIÉRT NEM JUT ILYEEEEEEN?
(Megjegyzés: azóta már én is találtam ilyet, hát hihetetlen mázlim van, elismerem.)
2. Ha te is érintett vagy a témában, azaz nem akarsz gyereket:
- Nem vagy ufo, nem vagy hülye, NE LEGYEN bűntudatod, mert erre semmi okod nincs!
- Egy életed van, és neked kell eldöntened, hogyan akarod leélni. Senki másnak nincs joga helyetted dönteni!
- Ha valaki emiatt elítél, vagy nem barátkozik veled többé, azt ne sajnáld. Az az illető semmit nem ér, nem kár érte!
- Én azt gondolom, hogy a gyereket nem akarókban egyáltalán nincsenek kétségek, sziklaszilárd az elhatározásuk. Ha te bizonytalankodsz, akkor próbáld meg jobban megismerni magad, kicsit érni, tölts sok időt gyerekekkel, hogy lásd, tényleg neked való-e, stb.
Sokat segít, ha megismersz más embereket is, akik nem akarnak gyereket. Így nem érzed annyira egyedül magad, megtapasztalod, hogy rajtad kívül sokan éreznek még így. De nagyon sokan hazudnak még saját maguknak is. A boldog élet egyik titka viszont, hogy őszinték legyünk magunkhoz! A gondolkodás pedig még senkinek sem ártott meg…
Akkor ezek szerint férfiak is olvassák a blogomat. Ez jó, mert sokkal kevesebb gyereket nem akaró férfit ismerek, mint nőt. Így velük kevesebbet is foglalkoztam itt a blogon, nem mellőzni akarom a férfiakat vagy ilyesmi, tudom, hogy az ő életüket is mennyire meg tudja keseríteni ez a téma, csak ők valahogy nincsenek nálam annyira szem előtt, ennyi az oka mindössze a dolognak. És azért tőlük valahogy mégis jobban elfogadja a társadalom, ha nem vágynak gyerekre. Vagy mégsem? Ez az “impotens” vagy “buzi” dolog nagyon gáz, atyám, mintha a gyereknemzésen múlnának ezek a dolgok. Gondolom (remélem), te azért le tudod sz.rni az ilyen beszólásokat. Az jó, ha megtaláltad a párod, mázli, szerencsére sok példa van arra, hogy a megfelelő emberek egymásra találnak. Akinek még nem sikerült, ne adja fel!
Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a blogra (és kicsit féltékeny is vagyok, mert ez azt jelenti, hogy nem én írom 🙂 ).
Tapasztalatból mondom, hogy a férfiakat is pont ugyanannyira nyomják a gyerektémával, főleg szülői oldalról. A slágerérvek mellett azért még egy-két “buzi” vagy “impotens” is fel szokott röppenni, ha épp a beszélgetőpartnernek olyanja van. Nagy szerencsémre én is megtaláltam azt a nőt, akivel le tudom élni az életemet és nem akar gyereket – és nekem is hihetetlen mázlim van.
Egyébként azt figyeltem meg, hogy az agresszív gyerekcsináltató típusból kétféle van:
Az egyik annyira “korlátolt”, hogy képtelen a gyerekkorában belétáplált jövőképtől egy minimálisan is eltérőt kialakítani saját magának. Kocsi, lakás, gyerek és (szigorúan tengerparti!) nyaralás KELL, mert ez az élet rendje. Örül a készen kapott életprogramnak és eszébe sem jut, hogy változtasson rajta, mert akkor gondolkodni kellene.
A másik meg egyszerűen nem mer máshogy cselekedni, mert benne az él, hogy a gyermektelenség önző, gonosz dolog. Hogy ezzel tartozik a világnak, a szüleinek és egyébként is értéktelen addig az élete, amíg nincs gyereke.
Bármelyiknek is születik gyereke, szegény nagyon rosszul jár majd szülők tekintetében.