Hú, ezt láttam régebben, aztán most valahogy megint elém keveredett. Beszéljünk erről, mert létező probléma.
„Amikor összeházasodtam a férjemmel, megegyeztünk, nincs gyerek, mert én nem akarok. 8 év után most mégis nyaggat, hogy neki kell gyerek. Hogyan állítsam le? Semmilyen észérv nem használ! Elhagyni nem akarom, de nekem nem kell gyerek! Amikor elvett, akkor is tudta, hogy nem akarok gyereket! NEM VETT ZSÁKBAMACSKÁT, BELEEGYEZETT! Most meg azzal jön, hogy változnak az idők, blablabla, de nem kell gyerek, és ő is beleegyezett! Mit tegyek?” – kérdezi egy olvasó a Megsúgom oldalon.
A kommentekből is idézek párat:
cherry: Ha a férjed mindenáron szeretne, te meg mindenáron nem, akkor ennek nem lesz jó vége sajnos… El kéne beszélgessetek komolyan és őszintén erről a gyerektémáról. Mert ne az legyen, hogy majd ne adj’ isten félremegy és lesz egy véletlen gyereke. Akkor már tisztességesebb elválni, hogy találhasson olyan nőt, aki szeretne gyereket. Ne haragudj, ha erősen fogalmaztam, nem bántani akarlak!
#62348-as súgás: Nem gondolom, hogy szándékosan bólintott rá erre a feltételre azért, hogy majd meggondolod magad. Szerintem ő így változott, és ez az érzés erősödni fog benne, nem fogod tudni azzal elnyomni, hogy megállapodtatok, tudod a hozzáállásomat stb… Hiányzik neki, és most úgy érzi, le fog róla maradni, csak úgy lesz teljes az élete.
#62453-as súgás: Nem undorító, hanem természetes dolog, hogy szeretne egy gyereket, és az ez iránti vágy később is kialakulhatott benne, változunk mindannyian. De ha te nem szülsz neki kedves súgó, majd fog más. Idővel el fog hagyni emiatt. De ha egészségügyi problémád van, az más. Akkor ne kockáztass, és akkor tényleg önzőség részéről ennek az erőltetése. De még akkor is van örökbefogadás. Kompromisszumképesség és kommunikáció. Hajrá.
V: Csak szülni nem akarsz, vagy egyáltalán nem kell gyerek? Mert az egyikre ott van az örökbefogadás.
Az, hogy a párod régen nem akart gyereket, az pillanatnyi állapot volt. Most érett meg rá, idősebben (mint a legtöbb pasi). És ha valaki utódot akar mindenáron, lesz is neki.
#62692-es súgás: Észérv nem fog hatni, mert ez túl nyúlik ezen. Ő változott ezen a téren, te meg nem. Az ösztönön nem lehet érvekkel, szerződéssel felül emelkedni. Ha mérlegelsz, mit nyersz, mit vesztesz, megvilágosodsz! Tulajdonképpen két választásod van, de csak akkor válaszd azt az utat, hogy megadod a gyereket a férjednek, ha a mérleg az ő elvesztésével nagyobb hiányt jelent számodra.
#62695-ös súgás: Ha nem tudsz megbarátkozni a gyerekvállalással, akkor sajnos nincs neked sem jogod elvárni a másiktól, hogy erről lemondjon. Változtatok, van ilyen. Éld az általad választott utat gyerek nélkül, és hagyd, hogy ő is élhesse a sajátját! Valamiről le kell mondanod ebben a helyzetben, mert ha nem hozod meg egyedül (hosszas, mély beszélgetés után) a döntést, akkor előállhat az élet egy pofonnal, és akkor már jobb, ha nyitott lapokkal, őszintén játszotok.
Hasonló: Kedves Súgó, én is húztam, halasztottam a szülést (nem igazán éreztem, hogy gyereket akarok), de a férjem már szeretett volna. Én meg azt hittem, úgysem hagy el, hiszen engem szeret, gyerekkel vagy anélkül, de én kellek neki. Aztán egyszer csak sírva bevallotta, hogy megismert egy nőt, aki (minő véletlen) éppen gyereket akar, és tőle. Puff neki, elváltunk, fél évvel utána már terhes is volt az új nője. Készülj fel, hogy lehetséges az ilyen végkifejlet is, és mérlegelj.
Akkor most mondom sorban a felmerült gondolataimat:
Nem sok rosszabb dolog van egy gyereket nem akaró nő számára, mint amikor a szeretett férfi, aki mindaddig egyáltalán nem akart gyereket, hirtelen benyögi, hogy most már mégis akar. Jól tudom, mert én is átéltem ezt. Évek óta együtt voltam a pasival, és azt gondoltam, ennyi idősen egy értelmes ember már csak tudja, mit akar az élettől. Ehhez képest benyögte: hááát ő eddig nem akart gyereket meg minden, de olyan aranyosak a szomszéd gyerekei (jahh, kurvára, az állandó vonyításukkal), hogy ő meggondolta magát és most már akar. Emlékszem, éppen a kocsiban ültünk, és nekem az volt az első reakcióm, hogy elkezdtem kinyitni az ajtót és ki akartam ugrani, és meghalni a horvát sziklákon, mert úgy éreztem, hogy számomra itt most véget ér az élet…
Később persze rájöttem, hogy ez marhaság, egyik pasi sem érdemli meg, hogy az egész életemet elcsesszem miatta, minden szakítás túlélhető és mindenki pótolható. Sajnos ez van. Ha valaki ennyire nem képes figyelni rám és korrektnek lenni velem, mint ahogy én az voltam, akkor viszlát. Egy életem van és most már tudom, hogy azt senkinek a kedvéért nem vagyok hajlandó tönkretenni. A pasit nem sokkal később ott is hagytam.
Azóta több példát is láttam már arra, hogy azokban a kapcsolatokban, ahol a férfi tényleg szereti a nőt, akkor inkább a gyerekről mond le, mint hogy a szeretett nőt elveszítse.
Amikor megismertem a férjemet, neki is elmondtam rögtön az elején, hogy nem fogok szülni soha. Ő pedig annyit mondott erre: Én téged akarlak, nem egy gyereket. Van ennél szebb mondat szerintetek? Hát szerintem nincs!
Mindazonáltal ha olyan pasival hozott volna össze a sors, akin egyértelműen látom, hogy nagyon vágyik a gyerekre, akkor inkább nem állítanám választás elé, hanem búcsút intenék neki, Szerintem eléggé látszik a férfiakon, hogy mekkora lemondást jelentene nekik – ha jelentene egyáltalán – a gyerek hiánya.
Szóval a fenti kérdésre – hogy beszéljem le a férjem a gyerekről – szerintem a helyes válasz a sehogy.
Soha nem fogod tudni meggyőzni. Az lehet, hogy ha elhagyod, akkor majd a hiányod rádöbbenti arra, hogy mégiscsak te vagy neki a fontosabb, de a meggyőzésben nem hiszek.
Abban hiszek, hogy egy pár tagjainak legyenek hasonló céljai, hogy egyikük se legyen boldogtalan.
Na a hozzászólásokról:
El kéne beszélgessetek komolyan és őszintén erről a gyerektémáról.
De hát MÁR MEGMONDTA a csaj, hogy nem akar gyereket! Sajnos én is sokszor látom, hogy az ember lánya hiába őszinte, a pasik egyszerűen nem veszik komolyan. Egyik fülükön be, a másikon ki. Az ilyen férfival nem lehet kezdeni semmit!
De ha egészségügyi problémád van, az más. Akkor ne kockáztass, és akkor tényleg önzőség részéről ennek az erőltetése.
Baszki, ha a nő nem akar gyereket, akkor MINDENKÉPPEN önzőség ha erőltetik! És ha a nő beteg? Akkor a pasi már nem is akar gyereket? Ugyan már! Akkor is ugyanúgy akar és ugyanúgy leléphet!
Az, hogy a párod régen nem akart gyereket, az pillanatnyi állapot volt. Most érett meg rá, idősebben (mint a legtöbb pasi).
Na ezt végképp nem értem: egy felnőtt ember hogy lehet ennyire anti-tudatos, hogy nem tudja egyáltalán, mit akar az élettől??? Nehogy már ez a lány hibája legyen! Oké, egy 20 éves pasi nyilván per pillanat nem akar gyereket, de már ő is tudja, hogy később, 10-15 év múlva csak családdal tudja majd elképzelni az életét. Hogy lehet már csak így élni bele a vakvilágba? Mert ha összejössz egy másik emberrel és évekig vele vagy, akkor érte is felelős vagy és jó esetben együtt, közösen építitek a jövőtöket. De azt csak úgy lehet, ha a céljaitok megegyeznek!
Ha nem tudsz megbarátkozni a gyerekvállalással, akkor sajnos nincs neked sem jogod elvárni a másiktól, hogy erről lemondjon.
Én ezzel úgy vagyok: nekem eddig nem volt gyerekem, ha most lenne, akkor abban a pillanatban tönkremenne az életem, és hamarosan felkötném magam. A pasinak eddig sem volt gyereke, mégis megvolt, nem hiányzott neki semmi, akkor miért nem tud továbbra is így élni? Vagyis kinek kellene a nagyobb áldozatot meghoznia? Egyértelműen a gyereket nem akaró nőnek! Ráadásul ha a pasi vágya teljesül, az is lehet, hogy mégsem fog neki tetszeni a gyerekvállalás, lelép, és ott hagyja a nőt a gyerekkel, akit a nő nem akart!
Jobb, ha nyitott lapokkal, őszintén játszotok.
A nő eddig is nyílt lapokkal játszott, a pasi volt az, aki leszarta mit mond a nő!!!
Kedves Súgó, én is húztam, halasztottam a szülést (nem igazán éreztem, hogy gyereket akarok), de a férjem már szeretett volna. Én meg azt hittem, úgysem hagy el, hiszen engem szeret, gyerekkel vagy anélkül, de én kellek neki. Aztán egyszer csak sírva bevallotta, hogy megismert egy nőt, aki (minő véletlen) éppen gyereket akar, és tőle. Puff neki, elváltunk, fél évvel utána már terhes is volt az új nője.
Gratulálok a pasinak, de remélem tudod, hogy egy percig sem szeretett téged!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: